Kávéklub

Számos kávékészítéshez ajánlott kelléket találunk a kávéforgalmazó cégek kínálatában, amelyek hasznosabbak, mint azt első ránézésre gondolnánk. Mivel szeretek különleges kávékölteményekkel kedveskedni másoknak, majd begyűjteni a dicsérő szavakat, összegyűjtöttem nektek az öt legpraktikusabb kelléket, amivel otthon is különleges kávékat készíthettek.

Szirup az egyedi ízélményekhez

A kávé ízesítésére a mindennapokban tejet és cukrot használunk, de különleges alkalmakkor érdemes a szirupokat is kipróbálni. A szezonális kávékoktélok egyik fontos összetevője az ízesítő szósz, amiből már egy kevés is teljesen új ízvilágot kölcsönöz az italnak. Én leginkább a Monin kávés receptekhez ajánlott szirupjait kedvelem. A karácsony közeledtével a mézeskalácsosat érdemes kipróbálni, de a pisztáciás, a fehér csokis és az almás pite ízű is remekül feldobják a kávét. Ha ezeket más ízekkel, fűszerekkel kombináljuk, valódi ízorgiában lehet részünk. Korábbi bejegyzéseimben találtok recepteket, de mindenképp érdemes egy kicsit saját ízlésetek szerint is kísérletezni.

Tejhabosító

Mivel hazánkban a cappuccino az egyik legnépszerűbb ital, nem árt, ha otthon is felkészültek vagyunk, és ezzel is meg tudjuk kínálni a hozzánk érkező vendégeket. A cappucino készítésének elkerülhetetlen része az otthoni tejhabosítás, ami sokáig csak az igazán türelmes embereknek adatott meg, de ma már szerencsére számos gyors és kényelmesen használható eszköz létezik. A pár ezer forintostól a több tízezer forintos árkategóriáig sokféle típusú gép található a boltok polcain. A legolcsóbbak a pálcaszerű, elemmel működő kézi habosítók, amelyek nagyok praktikusak, de nagy kincs a konyhában egy felsőbb árkategóriás tejhabosító is.

Díszítősablon

Bár a Latte Art, vagyis a tejhabból kialakított motívumok elkészítése külön művészet, a megfelelő eszközökkel magunk is szép formákat hozhatunk létre. Az otthoni díszítésnél a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldás a díszítősablon használata. Az ital elkészítése után ráhelyezzük a sablont a csészére, megszórjuk egy kis kakaóporral vagy fahéjjal, ami a sablonon vágott lyukon keresztül rákerül a habra, és már kész is van a kívánt motívum. Nem lehet elrontani, és szerencsére nagyon sokféle mintából válogathatunk, sőt, akár mi magunk is készíthetünk sablont, így személyre szóló dekorációval is meglephetjük szeretteinket.

Topping szósz és díszítőpálca

Szabadkézzel is készíthetünk dekorációt, az egész csak kézügyesség és fantázia kérdése. A szabadkezes díszítéshez egy topping szószra és egy dekorációs pálcára van szükség. A díszítésnek két fázisa van: megrajzolunk egy mintát a topping szósszal, majd megformázzuk a pálcikával. Ennél a módszernél is érdemes saját mintákkal kísérletezni, mert szórakoztató elfoglaltság, és a végeredménnyel később családtagjainkat és barátainkat is lenyűgözhetjük.

Ezek a kellékek szinte kötelező darabok egy igazi kávékedvelő otthonában: használatuk egyszerű, mégis sokat adnak hozzá a kávézás élményéhez. Érdemes kipróbálni őket, és kísérletezni velük, mert nagyszerű kávékülönlegességekkel lephetitek meg a szeretteiteket, akár egy hétköznapi reggelen is. A legnagyobb sikert arató saját recepteket mindenképp osszátok meg egy kommentben! ;-)

Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, amely fokozottan igaz a kávéfogyasztásra is, hiszen mindenkinek megvan a maga kis kávérituáléja, és hogy ő személy szerint hogyan szereti inni, a különbségek pedig a különböző országok között is megfigyelhetők. Nézzük, melyik országban mely kávék, kávéitalok a legnépszerűbbek!

Ha Olaszország, akkor espresso, nem meglepő módon ez a legnépszerűbb az olaszok körében, akik reggel gyakran csak berohannak egy bárba, kávézóba az illatos feketéért, és már sietnek is tovább. Persze ahogy korábban is írtam már róla, bőven találunk hangulatos kávéházakat Olaszországban is, ahol nyugodtan élvezhetjük kávénkat.

Ha reggeli kávéról van szó, akkor a franciák a Café au Lait, vagyis tulajdonképpen a tejeskávé mellett teszik le a voksukat, amely nálunk is nagyon népszerű. A tejeskávé forró tejjel, tejhab nélkül készül, és általában széles karimájú csészében tálalják.

Németországban hagyományosan az uzsonnához fogyasztottak kávét, ezt itt Kafeekuchennek nevezik és nagyjából az angolok ötórai teájának feleltethető meg, csak persze tea helyett kávéval. A képen látható karlsbadi kávéskanna szintén ezt a hangulatot idézi meg, amely hosszú ideig a legnépszerűbb kávéfőző alkalmatosság volt Európában.

Ha Írországról és a kávéról van szó, azt hiszem, a legtöbbeknek az ír kávé jut eszébe. A történet szerint a Shannon nemzetközi repülőtér konyhafőnöke, Joseph Sheridan találta fel 1943-ban, aki egy hideg téli estén, a reptéren rekedt fáradt és átfázott amerikai utasoknak ír whisky-vel gazdagított kávét kínált.

Görögországban rendkívüli népszerűségnek örvend a frappé. Nem nehéz megérteni, miért, ha a perzselő görög nyarakra gondolunk. Hogy mi a különbség a jegeskávé és a frappé között, az ebből a bejegyzésemből kiderül.

Kuba jellegzetes kávéja a café cubano, amelynek a demerara nádcukor kölcsönöz különleges aromát. A cukrot kevés kávéval összekeverik, majd erre főzik az espressot, amely különleges cremát eredményez.

Az Egyesült Államokban kedvelt az americano és népszerűek a különböző szirupokkal ízesített kávéköltemények is, nem is beszélve a coffee-to-go intézményéről, amikor papírpohárból, úton, az utcán vagy az autóban fogyasztják a kávét.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ezekben az országokban kizárólag ezeket a kávékat fogyasztják, mindenestre egy kicsit elgondolkoztam erről. Ha választanom kellene egyetlen elkészítési módot és mostantól csak úgy ihatnám a kávét, akkor azt hiszem a lattét választanám, egyrészt, mert az a kedvencem, másrészt pedig mert azt hiszem, azt nem lehet megunni :) Te melyik mellett köteleznéd el magad?

Bár a kávécserje őshazája Etiópia, sokan úgy tartják, a kávé Jemenből indult világhódító útjára. Maga a kávé szó az etióp Kaffa tartomány nevéből ered, a mokka szó viszont a jemeni Mokha, vagy arabul al-Mukhá város nevéből. Nem véletlen, hogy sokan tekintik Jement a kávé bölcsőjének, mivel itt termesztettek először nagyobb mennyiségben kávét, és az arabok kezdtek el elsőként kereskedni is vele.

Az első kávéültetvényeket a 15. században szerzetesek létesítették Jemenben, a következő századra viszont már Perzsiában, Egyiptomban és Törökországban is számos ültetvény létesült. Állítólag azért terjedt ilyen gyorsan a kávé termesztése, mert a vallási okból tiltott alkohol helyett fogyasztották ezeken a vidékeken.

A történet úgy tartja, Európából elsőként Marco Polo találkozott Mokka városából származó kávéval közel-keleti utazásai során. A Mochaként ismert kávévariáns az arabica egy változata, Jemen hegyvidékein termelik, karakterében az etióp kávékhoz hasonló. A mese szerint Marco Polo arra kényszerült, hogy kikössön hajójával Libanonban és feltöltse élelmiszerkészleteit. Az itteni piacon találkozott egy jemeni árussal, akitől Mokkából származó kávét vásárolt, de miután meglátta a kávészemeket, azonnal visszament az árushoz, hogy kérdőre vonja.

Jemenben a kávébabok előkészítése eltér a megszokottól, itt ugyanis a kávécseresznyéket egészben szárítják ki, a kávészemeken lévő gyümölcshúst pedig csak az őrlés első fázisában távolítják el róluk – ebből kávéteát, vagyis keshirt készítenek. A kávétea remek frissítő, magas antioxidáns tartalommal. A jemeniek hidegen fogyasztják naponta többször is, gyömbérrel, kardamommal és fahéjjal fűszerezve. Mivel egyáltalán nem terheli meg a gyomrot, ezért sokan víz helyett is ezt isszák.

Hiába az évszázados hagyomány, Jemenben komoly kihívója akadt a kávénak a bódító hatású katcserje formájában. A kat leveleit frissen, nyersen fogyasztják élénkítő hatásuk miatt. Jemenben a társasági élet része, hogy délutánonként a férfiak összegyűlnek és katlevelet rágnak, de Jemenen túl a kat Szomáliában, Etiópiában és Dzsibutiban is nagyon népszerű. A katcserje egyik hatóanyaga, a katin a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség listáján a tiltott anyagok között szerepel.

A kávé azonban ma is Jemen legfontosabb terményei és exportcikkei közé tartozik, bár a kávéültetvények száma jelentősen lecsökkent az évszázadok során. Ezzel egy időben a kávékultúra is sokat változott az országban, amely továbbra is fontos szerepet tölt be a jemeniek életében.

A maqahik, vagyis kávéházak sokat fejlődtek és változtak. A tradicionális kávéházakat csak a férfiak látogatják, itt beszélik meg az aktuális társadalmi és politikai ügyeket, ezek ma is nagy népszerűségnek örvendenek. Közben egy újfajta kávékultúra is kialakulóban van. Az új, modernebb kávézókban a nőket és a fiatalabb generáció férfitagjait találjuk. A kétféle kultúra egymás mellett élése jól példázza, hogy a több évszázados hagyományok és a fejlődés jól megférnek egymás mellett, még itt, a kávétermesztés bölcsőjében is.

Szeretjük a kávét feketén, szeretjük cappuccinoként, de, valljuk be, néha valami másra vágyunk. Ilyenkor kerülhetnek elő a különböző szirupok és egyéb ízesítők, amikkel feldobhatjuk a kávénkat, na és a hangulatunkat!

Szirupokból hatalmas a választék, és viszonylag sok helyen elérhető. Készíthetünk isteni marcipános jellegű kávét mandulással, feldobhatjuk feketénket egy klasszikus csokissal, de akár kókusz-, menta-, vagy karamellsziruppal is. Azt azonban jó, ha fejben tartjuk, hogy ezek cukorszirupok, amivel, ha nem bánunk óvatosan, akkor könnyen túlédesíthetjük és ezzel tönkretehetjük a kávét. Az ilyen ízesített kávék a kávézóláncokban is népszerűek, és tényleg nagyon finomak, de nem árt tudni, hogy egy nagyobb adag kalóriatartalma megegyezik egy főétkezéssel.

Azért kis odafigyelés mellett természetesen „büntetlenül” fogyaszthatjuk, hoztam is nektek egy csodás receptet, amit a Nespresso receptes oldalán találtam.

Dupla créme brulee latte macchiato

Készítsetek meleg tejhabot.

Egy üvegpohárba öntsetek 3 cl crème brulée szirupot, majd egy adag ristrettot.

Jól keverjétek össze, adjátok hozzá a tejhabot, majd öntsétek rá óvatosan a tejet. Végül adjatok hozzá még egy adag espressot. Díszítés: A tejhab tetejére szórjátok rá a barna cukrot, hogy homogén állaga legyen, majd karamellizáljátok a karamellizáló pisztoly segítségével, mint az igazi crème brulée esetében.

A kávét természetesen nem csak szirupokkal ízesíthetjük, de fűszerekkel, vagy egy kis alkohollal is. Tökéletes választás a fahéj, amitől egy kicsit megszelídül a kávé, illetve a kardamom, amivel valódi arab hangulatot varázsolhatunk. Mindegyikkel óvatosan bánjunk, mert nagyon intenzív fűszerek! Barnacukorban eltett narancs-, illetve citromhéjjal is nagyon különleges hatást érhetünk el, csak arra ügyeljünk, ha ilyet készítünk, hogy a héjról minden esetben alaposan távolítsuk el a fehér részt, különben keserű lesz!

Az alkoholos kávék közül nem vitás, hogy a legnépszerűbb a whiskey-vel feldobott ír kávé, de próbálkozhatunk krémlikőrökkel is, ezekkel biztosan nem nyúlunk mellé!

A blog olvasóit már talán sikerült meggyőznöm arról, hogy a kávéhoz remekül passzolnak az olyan finomságok, mint a csoki vagy a likőr, és hogy ezeket érdemes együtt kóstolni. Előfordul persze, hogy csak egy csésze kávéra vágyunk, és futunk is tovább, de azért valljuk be, a kávézóban üldögélve mindig megakad a szemünk a kísérő süteményeken is. Sőt, néhány kávézóban egy-egy falat keksz is jár a tejeskávéhoz, ami azt jelzi, hogy egy kis édesség hagyományosan kiegészíti kedvenc italunk ízét. 

Míg a franciák croissant-nal kezdik a napot, az olaszok saját kekszet is kitaláltak a kávézás rituáléjához: ez a cantuccini, mely egy jellegzetesen átsütött, száraz, de annál finomabb mandulás sütemény. Az olaszországi kisvárosból, Pratoból származó eredeti recept szerint egy rövid időre vissza kell tenni a sütőbe a már átforrósodott fűszeres tésztát, hogy barnára süljön és kiszáradjon annyira, hogy hosszan eltartható legyen. Nem csoda, hogy sokan nem bírnak ellenállni annak, hogy kávéba mártogassák…

Az olasz kekszekhez hasonló morzsás sütik fűszerezése csak fantázia kérdése, a kávéhoz ugyanúgy illik a narancsos, gyömbéres vagy fahéjas ízesítés, de képzeljétek, létezik zöldséges cantuccini is!

Az angolszászok nem a kekszre, hanem a puhább süteményekre szavaznak, ha a kávé mellé keresnek kísérőt – igaz, ezek már nem is annyira kísérők, hanem önálló desszertek, így a nagy kávézóláncok is úgy alakítják a kínálatukat, hogy a kávé mellett a sütik ízvilága is hangsúlyos legyen.  A muffin, a brownie vagy a répatorta tulajdonképpen bármilyen kávétípushoz illik, bár én inkább az espresso vagy a lungo mellé választom ezeket, hogy egy markáns kávéíz váltsa az édes piskótát. 

A kávéimádók valószínűleg hiányolják, hogy eddig nem volt szó a kávéval készülő süteményekről, pedig ha valami, akkor ezek az édességek feldobhatják hétköznapokat. A legismertebb ezek közül a tiramisu, melynek neve szó szerint azt jelenti, hogy dobj fel… A népszerű olasz desszertet könnyebb elkészíteni, mint sokan gondolnák, a lényeg, hogy friss espresso és jó minőségű mascarpone legyen az alapja. Vendégváróként sokszor sütök muffint, és hogy ne instant kávéból kelljen készíteni, a töltelékhez szánt mogyorókrémbe keverek egy kis frissen lefőzött kávét, a tetejét pedig – ha éppen akad otthon – kávészemekkel díszítem.

Ha pedig kedvet kaptatok egy kis házi cantuccini készítéséhez, íme a recept:

50 dkg liszt

30 dkg kristály-vagy nádcukor

10 dkg vaj

4 tojás

10 dkg mandula

1 tk só

1 tk sütőpor

ízlés szerint amaretto likőr vagy mandulaaroma és fahéj

Az összedolgozott tésztába kevertem az aprított mandulát, majd 5 részre osztottam és rúdszerűen formáztam. 180 Celsius-fokon kb. 25 percig sütöttem, még forrón ujjnyi széles szeletekre osztottam, és visszatoltam a sütőbe, hogy szépen megbarnuljon a teteje. Frissen tálalva, de napok múlva is finom.