Kávéklub

A reggeli ébredés után én általában egy tejeskávéval indítom a napot, viszont ha kávézóban járok, inkább egy Cappuccinót vagy Latte Macchiatót választok. Pedig mindkettőt könnyű elkészíteni otthon is. A latte macchiato talán egy kicsit bonyolultnak tűnik, ehhez tényleg kell egy kis odafigyelés, de a jó hír, hogy kockázat nélkül kísérletezhetünk, elvégre legrosszabb esetben nem különülnek el a rétegek, de a kávé akkor is finom lesz! :)

A tejhab igen fontos a Cappuccino és a Latte Macchiato esetében is, mivel ez esetben a meleg tej és a krémes tejhab kölcsönöz lágy, krémes ízt a kávénak. A cappucino egy rész espresso-ból, egy rész tej és tejhab keverékéből áll. A latte macchiato-hoz nagyobb mennyiségű tejhabot használunk, és a tálalásuk is különbözik: míg a cappuccino-t csészéből, addig a latte macchiato-t magasabb üvegpohárból fogyasztjuk, hogy látszódjon a kávé, a tej és tejhab látványos rétegződése.

Tejhabot sokféleképp készíthetünk, ha a kávégépünk alkalmas erre, akkor használhatjuk a gép saját tejhabosítóját, beszerezhetünk külön tejhabosítót is, vagy egy hőálló edényben magunk is kísérletezhetünk. Állítólag a magasabb zsírtartalmú tejből könnyebb tejhabot készíteni, érdemes ilyet választani, hogy igazán sima és bársonyos hab legyen az eredmény.

Ebben a videóban megnézhetitek, hogyan készül a Cappuccino és a Latte Macchiato a gyakorlatban, és az is kiderül belőle, mi a különbség tejhab és tejhab között  A hagyományos, gőzölt tejhab ugyanis omlósabb, lágyabb, a tejhabosítóval készült pedig állagát és textúráját tekintve keményebb. Ez illik a Latte Macchiatohoz :)

A cappuccino számomra az a kávétípus, amelyikben ritkán csalódom. Bár nagyon szeretem az olyan trendi kávékat, mint a flat white vagy az ízesített latte, mindig szívesen rendelek klasszikus cappuccinot. Elegánsan kiemeli az espresso ízét, de a tejhabtól lágyabbá is válik az összhatás, mérete miatt pedig ideális választás lehet egy rövidebb megbeszéléshez vagy egy magazin átlapozásához. Az olaszok egyébként hagyományos reggeli italként fogyasztják egy finom péksütemény kíséretében, és valószínű, hogy sok magyar is szívesen kezdi így a napját.

A kávé születése körüli legenda a cappuccino esetében is nagyon hézagos – a tejszínnel édesített feketekávét több európai forrás is említi. A kapucínert mint színt a barna egyik árnyalataként használták, a kapucinus rendből ismert ruhák színe után. Az 1800-as évek bécsi kávéházaiban a Kapuziner, azaz a tejjel és cukorral édesített kávé erről a világosbarna árnyalatról kapta a nevét. Igazán népszerűvé mégis Olaszországban és a környező országokban vált a II. világháború után, a modern espresso gépek és a jó minőségben gőzölhető tej elterjedésével. A világ nagy része ezért ismeri cappuccinoként a tejjel és tejhabbal higított espressot. 

A cappuccino hagyományosan azonos, 1/3 arányú espressoból, meleg tejből és tejhabból áll – számokban kifejezve ez kb. 40 milliliter kávét jelent, és akkor igazán finom a kávé, ha körülbelül 2 cm magas tejhab kerül a tetejére. A pontos számításokat nehezíti, hogy kontinensenként más mennyiségeket tekinthetnek egy egységnek, ezért például egy amerikai típusú cappuccino nagyobb, akár 3 decis kiszerelésben érkezhet, mint az Európában megszokott 1,5-2 dl. 

Arról nem is beszélve, hogy a klasszikus arányoktól eltérő cappuccinóknak is van ám önálló nevük: a chiaro-t azért nevezik világos cappuccinónak, mert az eredeti recepthez képest több tejjel készül, míg a scuro, vagyis a sötét változathoz kevesebb tejet gőzöl a barista. A cappuccinónak létezik egy nyári, változata is, a Freddo ugyanis hideg tejjel készül. Igaz, hogy ez az ital inkább Görögországban és Olaszország bizonyos részein népszerű, más olasz vidékeken a „shakerato” vagy a „gelato da bere” számít hagyományos kávés hűsítőnek. 

Ebben a csalóka tavaszias időben még a hagyományos, meleg cappuccinora szavazok, a holnapi reggelimet biztos egy ilyen finomsággal indítom. Nem is olyan nagy ördöngösség otthon jó cappuccinot készíteni, csak kis odafigyelést és egy megbízható kézi vagy gépi tejhabosítót igényel, amit elég sok helyen be lehet szerezni. Egy jó minőségű espresso természetesen alap, némi tej, na és a tökéletes tejhab, aminek az állagán áll vagy bukik minden. Az a jó, ha se túl híg, se túl kemény. A tejhabot érdemes egy kevés fahéjjal vagy csokireszelékkel is díszíteni, így tényleg tökéletesen kezdődhet a nap. 

Azért szeretem a kávét, mert rengeteg lehetőséget rejt. Annyi változata létezik: lehet hosszú vagy rövid, ihatjuk hidegen vagy melegen, cukorral vagy édesítővel, feketén vagy tejjel, akár egy kis tejszínhabbal megbolondítva, és még sorolhatnám. A rövid, méregerős fekete és az édes, habos kávécsodák közt száz meg száz variáció elfér a kávékészítés nagy skáláján.

A legjobb a kávéban, hogy úgy iszom, ahogy éppen kedvem tartja. Persze ott vannak a nagy klasszikusok is, az eszpresszó, a latte, a kapucsínó és társaik, amikben sosem csalódunk. Na de mit is takarnak ezek az ismerősen csengő nevek, pontosan melyik hogyan készül, és mi a különbség az alapvető kávétípusok között?

Az eszpresszó készítésekor a majdnem forrásig melegített vizet nagy nyomással préselik át a kávéőrleményen, ezáltal az eredmény egy testes, gazdag aromájú kávé lesz. A crema, vagyis a tetején képződő krémes hab, amely a minőségi kávék jellemzője, az eszpresszó nagyon fontos része. Általában előmelegített porceláncsészéből fogyasztják, és sokan esküsznek rá, hogy ez az elkészítési mód szabadítja fel a legjobban a kávé ízét és illatát. Az eszpresszó az alapja számos további elkészítési módnak, például az americanónak, a latte macchiatónak vagy a kapucsínónak (szerintem is furcsán néz ki így, de megnéztem, és a helyesírási szótár szerint bizony így kell írni:)

Sokan gondolják, hogy az eszpresszó a legerősebb kávé, és hogy a hosszúkávé ugyanannyi koffeint tartalmaz és nem többet – ez azonban nem igaz. A hosszúkávé esetében a kávéőrleményen sokkal hosszabb idő alatt folyik át a forró víz, ezáltal több ízanyag és több koffein is oldódik ki belőle. Ehhez képest az americano forró vízzel felöntött eszpresszó, ami ugyanannyi koffeint tartalmaz és ugyanazt az ízélményt adja, mint az eszpresszó, de kevésbé koncentrált formában.

A kapucsínó egyharmad rész eszpresszóból készül ugyanennyi forró tejjel és gőzölt tejhabbal. Szerintem a legtöbben ezt kérjük, ha egy kávézóban hirtelen meg kell mondanunk, mit szeretnénk, mert egy kapucsínó mindig jó és szinte nem lehet elrontani.

A latte macchiatót viszont nagyon könnyű elrontani, persze ilyenkor sem az ízében, hanem a megjelenésében van a hiba. Az olasz kifejezés szó szerinti fordítása „koszos tejet” jelent, ami az elkészítésre utal: a forró, habos tejbe egy kanál segítségével csurgatják bele az eszpresszót, így a két réteg nem keveredik össze, a kávé réteges marad. Általában magas falú üvegpohárban tálalják, hogy jól mutasson.

A tejeskávé a latte macchiato egyszerűbb formája, ennek készítésekor egyszerűen belekeverik az eszpresszót a gőzölt tejbe. A latte viszont egy harmadik elkészítési mód, ez is bőséges mennyiségű tejjel készül, de dupla eszpresszóból, tehát kétszer annyi koffeint tartalmaz, mint a latte macchiato vagy a klasszikus tejeskávé. Létezik olyan variációja is, amikor egy másik alapitalt is kevernek bele, például teát, ezt nevezik chai latténak.

Én legtöbbször a tejeskávé mellett döntök, de mondjuk egy illatos eszpresszó, hm… Te melyiket választanád most?