Kávéklub

A koffein jótékony hatásairól általában az jut eszünkbe, hogy segít koncentrálni munka vagy tanulás közben, felébredni vagy épp ébren maradni, de arra ritkábban gondolunk, hogy sportolás közben a koffein – mértékkel fogyasztva -, épp úgy pozitívan hat a szervezetünkre. Ezeket az előnyöket pedig nem csak profi sportolóknak érdemes kihasználniuk.

A kávé és a sport remekül összeillik

Számos kutatás foglalkozik a koffein hatásaival, rengeteg készült arról is, hogy a sportteljesítményre milyen hatással van a fogyasztása. Jó hírem van: a tudósok azt találták, hogy éppen azon sportok esetében érhetők tetten a leginkább a kávé pozitív élettani hatásai, amelyeket az átlagember is szívesen űz, például a futás, kerékpározás vagy a foci.

Eliza Southwood biciklis coffee art képeit itt nézheted meg

A kutatások azt igazolták, hogy az olyan sportoknál, amelyekhez hosszú távon van szükség erőkifejtésre, a koffein csökkenti a fáradtságot, vagyis lehetővé teszi, hogy hosszabb ideig sportoljunk, mielőtt elfáradnánk. Ugyanakkor a rövid idő alatt nagy erőkifejtést igénylő sportágaknál nem találtak különbséget a koffeint fogyasztó és nem fogyasztó sportolók teljesítménye között. Ide sorolták az úszókat és a sprintereket például.

Hogyan is működik? Az izmoknak glikogénre (mondjuk, hogy cukor) vagy zsírra van szüksége a működéshez. Az izmok először a glikogént hasznosítják és csak később térnek át a zsírra. A koffein akár 50 százalékkal is növeli a zsírfelhasználást, már a kezdeti periódusban is. Ez fogyókúrás szempontból is jól hangzik, ráadásul a glikogén tartaléknak köszönhetően nem is fáradunk el olyan hamar. Ezért érezzük úgy, hogy több energiánk van egy csésze kávé után.

A koffein a központi idegrendszerünkre is hat: segítségével jobban tudunk koncentrálni, gyorsabb lesz a gondolkodásunk és rövidebb a reakcióidőnk. Csapatsportoknál ez különösen hasznos lehet. Ezt a hatást a kávé körülbelül 1-3 órán keresztül fejti ki.

A koffein sportolók számára is hasznos lehet, de a kutatási eredmények némi reményt adnak azoknak is, akik szeretnének elkezdeni sportolni, de kudarcként élik meg, ha hamar elfáradnak, a kávé ezen egy picit segíthet. Persze egy csésze kávétól senki sem lesz Usaine Bolt, és a mértékletes és minőségi kávéfogyasztást most sem győzöm eléggé hangsúlyozni, de a kezdeti lendületet megadhatja. Lényeg a lényeg, az egészség és a kávé akkor is összeillik, ha sportról van szó.

Időről időre megkérdezik tőlem ezt, és én mindig ugyanazt válaszolom: túl sokat. Biztos sokaknak ismerős a helyzet, bár én hajlamos vagyok ezt vágni rá akkor is, ha aznap történetesen csak két csészével ittam. Korábban már körbejártuk, hogy mennyi kávé az egészséges, most viszont az jutott eszembe, vajon mennyi kávét iszunk itthon, és mennyit isznak más országokban, és persze: kik isszák a legtöbb kávét?

Nem árulok zsákbamacskát: a finnek, ők isszák a legtöbb kávét

Finnország magabiztosan vezeti a listát: a finnek átlagosan évi 12 kg kávét isznak, több mint két kilóval többet, mint skandináv és észak-európai szomszédjaik. Norvégia, Izland, Dánia, Hollandia és Svédország követi őket a sorban 8-9 kg éves fejenkénti fogyasztással, megelőzve a világ legnagyobb kávétermelőjét, Brazíliát is.

A KSH számos élelmiszerről készít fogyasztási statisztikákat, így a kávéról is. Aki kíváncsi a teljes listára, az itt megtekintheti

3 kg körüli fogyasztásunkkal Magyarország a világ kávéfogyasztói között az erős középmezőnyben van. Ausztráliában, Bulgáriában, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban és Romániában egyébként fejenként nagyjából ugyanannyi kávét fogyasztanak, mint amennyit mi.

A világ országai kávéfogyasztás szerint: minél sötétebb, annál több kávét isznak

A lista végén többnyire fejlődő országok vannak, viszont attól tartok, hogy nem pusztán választás kérdése hogy a puerto ricóiak fejenként kevesebb, mint fél kiló kávét isznak meg évente.

Ha nagyon utána akarok számolni, akkor én bőven elhasználok 3 kiló kávét egy év alatt. Talán még a dupláját is. Persze a statisztika is a teljes lakosságra vonatkozik, a szomszéd hat hónapos kisfiára épp úgy, mint a legnagyobb kávérajongókra. Engem mindenesetre meglepett, hogy az északiak isszák a legtöbb kávét. Mondjuk a téli hidegben, mikor még a nap sem akar felkelni, nem csodálom, hogy szükségük van egy jó forró kávéra.

Azért szeretem a kávét, mert rengeteg lehetőséget rejt. Annyi változata létezik: lehet hosszú vagy rövid, ihatjuk hidegen vagy melegen, cukorral vagy édesítővel, feketén vagy tejjel, akár egy kis tejszínhabbal megbolondítva, és még sorolhatnám. A rövid, méregerős fekete és az édes, habos kávécsodák közt száz meg száz variáció elfér a kávékészítés nagy skáláján.

A legjobb a kávéban, hogy úgy iszom, ahogy éppen kedvem tartja. Persze ott vannak a nagy klasszikusok is, az eszpresszó, a latte, a kapucsínó és társaik, amikben sosem csalódunk. Na de mit is takarnak ezek az ismerősen csengő nevek, pontosan melyik hogyan készül, és mi a különbség az alapvető kávétípusok között?

Az eszpresszó készítésekor a majdnem forrásig melegített vizet nagy nyomással préselik át a kávéőrleményen, ezáltal az eredmény egy testes, gazdag aromájú kávé lesz. A crema, vagyis a tetején képződő krémes hab, amely a minőségi kávék jellemzője, az eszpresszó nagyon fontos része. Általában előmelegített porceláncsészéből fogyasztják, és sokan esküsznek rá, hogy ez az elkészítési mód szabadítja fel a legjobban a kávé ízét és illatát. Az eszpresszó az alapja számos további elkészítési módnak, például az americanónak, a latte macchiatónak vagy a kapucsínónak (szerintem is furcsán néz ki így, de megnéztem, és a helyesírási szótár szerint bizony így kell írni:)

Sokan gondolják, hogy az eszpresszó a legerősebb kávé, és hogy a hosszúkávé ugyanannyi koffeint tartalmaz és nem többet – ez azonban nem igaz. A hosszúkávé esetében a kávéőrleményen sokkal hosszabb idő alatt folyik át a forró víz, ezáltal több ízanyag és több koffein is oldódik ki belőle. Ehhez képest az americano forró vízzel felöntött eszpresszó, ami ugyanannyi koffeint tartalmaz és ugyanazt az ízélményt adja, mint az eszpresszó, de kevésbé koncentrált formában.

A kapucsínó egyharmad rész eszpresszóból készül ugyanennyi forró tejjel és gőzölt tejhabbal. Szerintem a legtöbben ezt kérjük, ha egy kávézóban hirtelen meg kell mondanunk, mit szeretnénk, mert egy kapucsínó mindig jó és szinte nem lehet elrontani.

A latte macchiatót viszont nagyon könnyű elrontani, persze ilyenkor sem az ízében, hanem a megjelenésében van a hiba. Az olasz kifejezés szó szerinti fordítása „koszos tejet” jelent, ami az elkészítésre utal: a forró, habos tejbe egy kanál segítségével csurgatják bele az eszpresszót, így a két réteg nem keveredik össze, a kávé réteges marad. Általában magas falú üvegpohárban tálalják, hogy jól mutasson.

A tejeskávé a latte macchiato egyszerűbb formája, ennek készítésekor egyszerűen belekeverik az eszpresszót a gőzölt tejbe. A latte viszont egy harmadik elkészítési mód, ez is bőséges mennyiségű tejjel készül, de dupla eszpresszóból, tehát kétszer annyi koffeint tartalmaz, mint a latte macchiato vagy a klasszikus tejeskávé. Létezik olyan variációja is, amikor egy másik alapitalt is kevernek bele, például teát, ezt nevezik chai latténak.

Én legtöbbször a tejeskávé mellett döntök, de mondjuk egy illatos eszpresszó, hm… Te melyiket választanád most?

A kávébab minősége már önmagában is meghatározza a belőle készült kávé minőségét, ugyanakkor számos további tényező is befolyásolja a pörköléstől magáig a kávéfőzés folyamatáig. A Kopi Luwak rajongói egy rendkívül szokatlan eljárásra esküsznek. A Kopi Luwak a világ legexkluzívabb kávéja, igazi különlegesség, elképesztően zamatos, nehéz előállítani és emiatt hozzájutni is.

A cibetmacskák családjába tartozó maláj pálmasodró az érett kávécseresznyét kedveli 

Ahhoz, hogy a kávécserjén termő bogyókból igazán ízletes, minőségi kávé készüljön az előkészítés minden egyes fázisánál gondos odafigyelésre és szakértelemre van szükség. Fontos a termesztés, a pörkölés, a darálás és a kávéfőzés is. A Kopi Luwakot (indonézül pálmasodró kávé) azonban egy egészen különleges „eljárás” teszi a világ legegzotikusabb és legdrágább kávéjává. Igen szokatlan módon „készítik elő” a fogyasztásra, mégpedig a maláj pálmasodró segítségével.

Aki látta „A bakancslista” című filmet, annak biztosan rémlik valami a Kopi Luwakról, hiszen a film egyik legemlékezetesebb jelenetében éppen erről a kávéról beszélnek: a Morgan Freeman által játszott Carter a halálos ágyán fekve mutat egy cikket Edwardnak – akit Jack Nicholson alakít -, a férfi kedvenc kávéjáról, a Kopi Luwakról. Mindketten nevetésben törnek ki és a film itt éri el a csúcspontját.

A maláj pálmasodró egy nagyjából macska méretű ragadozó, amely szívesen fogyaszt gyümölcsöket és terméseket is, például kedveli a kávécseresznyét, a kávé vörös húsú termését, amelyben a kávébabok rejtőznek. A pálmasodró azonban csak a kávécseresznye puha külső részét tudja megemészteni, a többi egyszerűen áthalad a szervezetén. Ekkor már csak fel kell kutatni és kézi erővel begyűjteni a kávészemeket.

 Így néz ki a Kopi Luwak

Addig rendben van, hogy különleges és exkluzív kávé, de talán joggal tesszük fel a kérdést, hogy kinek jutott eszébe először összeszedni a kávészemeket a… földről. A válasz tulajdonképpen a helybeli lakosok találékonyságát és kávészeretetét hirdeti: a gyarmati időkben, mikor az indonéz és maláj szigetek Holland Kelet-India részét képezték, a holland telepesek megtiltották a helyieknek, hogy a kávét saját fogyasztásra szüreteljék, így fedezték fel maguknak a Kopi Luwakot, elvégre az nem szüretelés, ha a cibetmacska már egyszer megette. Persze nem kellett sok idő, és mások is felismerték, hogy a Kopi Luwak igazi kávékülönlegesség, jó ideje a világ legexkluzívabb kávéjaként tartják számon, és szinte aranyáron mérik: kilója körülbelül 300 ezer forintba kerül, egy csésze kávé ára nagyjából 15 ezer forint.

A frappé tejjel és cukorral ízesített, habosra kevert jéghideg hosszú kávé. Számtalan elkészítési módja létezik, lehet kakaóval vagy valamilyen likőrrel ízesíteni, de gyakran tesznek bele fagyit is. A szakértők szerint szigorúan csak azt szabad frappénak nevezni, ami fel van rázva, elvégre erről kapta a nevét is (egyébként hiába görög eredetű ital, a neve a franciából származik). A frappét rázzák, a jegeskávét keverik – ez köztük az alapvető különbség.

Sok legenda szól arról, hogy a különböző kávékülönlegességek hogyan alakultak ki, nem meglepő, hogy a frappénak is megvan a maga története. A Nestlé 1957-ben egy kereskedelmi vásáron, Thessalonikiben mutatta be új termékét, egy instant kakaóitalt, amit hideg tejbe kellett beleszórni és aztán felrázni. A bemutatón dolgozó Dimitris Vakondios kávét szeretett volna inni, de nem volt alkalma vizet forralni az instant kávéjához, így a kakaóital mintájára hideg vízzel rázta össze a kávéport. A végeredmény nem csak Dimitrisnek ízlett, a frappé azóta rendkívül népszerű lett.

A görögök szerint ilyen egy tökéletes frappé: kétharmad rész finomara tört jég, hideg hosszúkávé, tejpor vagy tej és fél teáskanál cukor, amiket shakerben kell összerázni. Eredetileg instant kávéporból készült ugyan, de azóta szívesen készítik eszpresszóból is.  Az espresso freddo és a capuccino freddo a frappé olasz változata, a kettő között az a különbség, hogy az espresso freddóban nincs tej.