Kávéklub

A reggeli ébredés után én általában egy tejeskávéval indítom a napot, viszont ha kávézóban járok, inkább egy Cappuccinót vagy Latte Macchiatót választok. Pedig mindkettőt könnyű elkészíteni otthon is. A latte macchiato talán egy kicsit bonyolultnak tűnik, ehhez tényleg kell egy kis odafigyelés, de a jó hír, hogy kockázat nélkül kísérletezhetünk, elvégre legrosszabb esetben nem különülnek el a rétegek, de a kávé akkor is finom lesz! :)

A tejhab igen fontos a Cappuccino és a Latte Macchiato esetében is, mivel ez esetben a meleg tej és a krémes tejhab kölcsönöz lágy, krémes ízt a kávénak. A cappucino egy rész espresso-ból, egy rész tej és tejhab keverékéből áll. A latte macchiato-hoz nagyobb mennyiségű tejhabot használunk, és a tálalásuk is különbözik: míg a cappuccino-t csészéből, addig a latte macchiato-t magasabb üvegpohárból fogyasztjuk, hogy látszódjon a kávé, a tej és tejhab látványos rétegződése.

Tejhabot sokféleképp készíthetünk, ha a kávégépünk alkalmas erre, akkor használhatjuk a gép saját tejhabosítóját, beszerezhetünk külön tejhabosítót is, vagy egy hőálló edényben magunk is kísérletezhetünk. Állítólag a magasabb zsírtartalmú tejből könnyebb tejhabot készíteni, érdemes ilyet választani, hogy igazán sima és bársonyos hab legyen az eredmény.

Ebben a videóban megnézhetitek, hogyan készül a Cappuccino és a Latte Macchiato a gyakorlatban, és az is kiderül belőle, mi a különbség tejhab és tejhab között  A hagyományos, gőzölt tejhab ugyanis omlósabb, lágyabb, a tejhabosítóval készült pedig állagát és textúráját tekintve keményebb. Ez illik a Latte Macchiatohoz :)

A cappuccino számomra az a kávétípus, amelyikben ritkán csalódom. Bár nagyon szeretem az olyan trendi kávékat, mint a flat white vagy az ízesített latte, mindig szívesen rendelek klasszikus cappuccinot. Elegánsan kiemeli az espresso ízét, de a tejhabtól lágyabbá is válik az összhatás, mérete miatt pedig ideális választás lehet egy rövidebb megbeszéléshez vagy egy magazin átlapozásához. Az olaszok egyébként hagyományos reggeli italként fogyasztják egy finom péksütemény kíséretében, és valószínű, hogy sok magyar is szívesen kezdi így a napját.

A kávé születése körüli legenda a cappuccino esetében is nagyon hézagos – a tejszínnel édesített feketekávét több európai forrás is említi. A kapucínert mint színt a barna egyik árnyalataként használták, a kapucinus rendből ismert ruhák színe után. Az 1800-as évek bécsi kávéházaiban a Kapuziner, azaz a tejjel és cukorral édesített kávé erről a világosbarna árnyalatról kapta a nevét. Igazán népszerűvé mégis Olaszországban és a környező országokban vált a II. világháború után, a modern espresso gépek és a jó minőségben gőzölhető tej elterjedésével. A világ nagy része ezért ismeri cappuccinoként a tejjel és tejhabbal higított espressot. 

A cappuccino hagyományosan azonos, 1/3 arányú espressoból, meleg tejből és tejhabból áll – számokban kifejezve ez kb. 40 milliliter kávét jelent, és akkor igazán finom a kávé, ha körülbelül 2 cm magas tejhab kerül a tetejére. A pontos számításokat nehezíti, hogy kontinensenként más mennyiségeket tekinthetnek egy egységnek, ezért például egy amerikai típusú cappuccino nagyobb, akár 3 decis kiszerelésben érkezhet, mint az Európában megszokott 1,5-2 dl. 

Arról nem is beszélve, hogy a klasszikus arányoktól eltérő cappuccinóknak is van ám önálló nevük: a chiaro-t azért nevezik világos cappuccinónak, mert az eredeti recepthez képest több tejjel készül, míg a scuro, vagyis a sötét változathoz kevesebb tejet gőzöl a barista. A cappuccinónak létezik egy nyári, változata is, a Freddo ugyanis hideg tejjel készül. Igaz, hogy ez az ital inkább Görögországban és Olaszország bizonyos részein népszerű, más olasz vidékeken a „shakerato” vagy a „gelato da bere” számít hagyományos kávés hűsítőnek. 

Ebben a csalóka tavaszias időben még a hagyományos, meleg cappuccinora szavazok, a holnapi reggelimet biztos egy ilyen finomsággal indítom. Nem is olyan nagy ördöngösség otthon jó cappuccinot készíteni, csak kis odafigyelést és egy megbízható kézi vagy gépi tejhabosítót igényel, amit elég sok helyen be lehet szerezni. Egy jó minőségű espresso természetesen alap, némi tej, na és a tökéletes tejhab, aminek az állagán áll vagy bukik minden. Az a jó, ha se túl híg, se túl kemény. A tejhabot érdemes egy kevés fahéjjal vagy csokireszelékkel is díszíteni, így tényleg tökéletesen kezdődhet a nap. 

Ha olvastátok a sorozat első részét, már tisztában vagytok azzal, hogy mi a különbség az espresso-típusú kávék között. Most a többi kávéfajtával kapcsolatban is eloszlatom a tévhiteket, és kiderül, hogyan mixelik a kávét Európában.

A cappuccino alatt Magyarországon egyféle elkészítésű kávét értünk: azonos, 1/3 rész espresso, meleg tej és tejhab hármasát. Egy olasz kávézóban valószínűleg visszakérdeznének, hogy cappuccino chiaro vagy scuro legyen, ezért nem árt felkészülni. A chiaro az eredetihez képest több, ¼ rész tejjel és ¼ rész tejhabbal készül, a scuro pedig kevesebb tejjel. 

Egy laza café au lait mindig felfrissít

Érdemes tisztázni azt is, hogy a latte és a café au lait nem egymás szinonimái: az olasz eredetű latte sok gőzölt tej és espresso ötvözete, a francia au lait gőzölt (esetleg melegített) tej és lazábbra főzött, nem feltétlenül espresso-alapú kávé fele-fele arányú keveréke. A kávé és a gőzölt tej együttese sok európai országban café latte néven ismert, de van, ahol saját nyelvű elnevezéssel (café con leche, Kaffemilch) szervírozzák.

A melange-ról már esett szó korábban, de nem árt egy kis ismétlés. Lehet, hogy a melange kedvelőit is zavarba hozom, ha azt mondom, hogy eredetileg nincs köze a mézes kávéhoz, hiszen csak vízzel duplájára higított espresso, felgőzölt tej és tejhab teszi ki.  A Franziskaner ennek egy osztrák változata, tejhab helyett tejszínhabbal. Amit mi melange néven kérünk, talán az osztrák Kaisermelange-hoz van a legtöbb köze, amit mézzel és konyakkal szervíroznak Bécsben.

Az ízesített kávék változatossága gyakorlatilag végtelenné tehetné a különlegességek listáját, hiszen országonként változó módon keverik a kávét más italokkal, például csokival, likőrrel. Legtöbben az olasz mochát ismerik, melynek aljára csokiszirup kerül, majd rétegekben a kávé, a tej, a tejhab és a tejszínhab. A bicerin ehhez hasonló eljárással, csak csokiszirup helyett forró kakaóval és fahéjjal készül. Ha úgy vesszük, minden szirupos ízesítésű kávé őse a mocha, de az osztrákok is nagy mesterei az édes és alkoholos kávék készítésének, más-más fantázianevekkel (Maria Theresia, Mokka Gespitzt, Mazagran, Kosakenkaffee) illetve ezeket. 

Az affogato vanília fagylalttal csábít

Nyáron nagyon népszerűek a jeges kávéitalok, de persze itt is csak a kreativitás szab határt, milyen összetevőkkel és milyen technikával készül a frissítő. Az affogato nem is annyira kávé, mert az olaszok az espressoval leöntött vaníliafagyit nevezik így. Az espresso sorbettót fagyasztott kávéból, cukorból és tejből mixelik össze.  A frappucino espressoból, cukorból és folyékony tejszínből áll, ezeket az összetevőket hűtik le. A fredocchino blenderben vagy shakerben készül, dupla ristretto, cukorszirup, hideg tej és jég kell hozzá. A shakerato, bár hasonlít az előbbi italokhoz, inkább egy koktélhoz áll közelebb. A kávé szokásos szervírozásától eltérően öblös vagy koktélpohárban szolgálják fel, illetve domináns ízt ad neki a grappa vagy a citrom. 

Egy frissítő shakerato

Ha már jeges italok: jópofa magyar vonatkozás, hogy az osztrákok ungarischer Kaffeenak, vagyis „magyar kávénak hívják” azt, amikor az édes kávét fagyival, hűtve, tejszínhabbal készítik el.

Remélem, az összeállítást olvasva ti is kedvet kaptatok eddig ismeretlen kávéfajtákat rendelni, esetleg otthon is elkészíteni valamelyik különlegességet. 

Olaszországban lett igazi kávéimádó Betlen János újságíró, televíziós műsorvezető -, bár naponta kettőnél többet sosem iszik, különösen itthon.

Itthon más lenne a kávé, mint Olaszországban?

Régen biztosan más volt. Nem értettem, hogy az olaszok rengeteg eszpresszót isznak, sokkal többet, mint mi, itthon Magyarországon, mégsem lesz szívdobogásuk tőle. Aztán kiderült, hogy az olaszok a legfinomabb arabica kávét főzik, itthon viszont még ma is többnyire a legolcsóbbat, annak pedig sokkal magasabb a koffein tartalma.

Ön ért is a kávéhoz vagy csak szereti?

Valamennyit tudok róla. Tudom például, hogy a frissen pörkölt kávé az igazi, meg hogy nagy bárdolatlanság hűtőszekrénybe tenni a kávét majd felmelegíteni. Addigra elmegy az aromája. Ezt a fajta tudásomat a legkevésbé sem gyakorlom. Sőt, elárulom, tejjel iszom, mert az állítólag jobb a gyomornak.

OK, nem áruljuk el senkinek!

Olaszországban még az is kínos, ha egy férfi cappuccinót rendel a kávéházban délután.

Erről nem hallottam, mi az oka?

Férfiember nem iszik cappuccinót, punktum! Cappuccinót a nők és a gyerekek isznak! Nem mondom, hogy nem szolgálnak ki, ha azt kérek, de a „macho” olasz társadalomban megvetés sújtja az ilyen férfit, az biztos. A férfi, amikor megrendeli, megkéri a pincért, el ne mondja senkinek!  

Honnan az Ön „olasz-mániája”?

Az iskolában tanultam olaszul, s egyszer egy tanácskozáson nem jelent meg az olasz tolmács. Én, aki a közönségben ültem, beugrottam tolmácsolni. Ennek valahogy híre ment, s meghívtak a Magyar Rádió akkori olasz szekciójába, hogy kipróbáljanak, tudok-e olaszul dolgozni. Egy próba után alkalmaztak, de annyi lett a feladatom, hogy az olasz munkatársaknak készítsek a magyar újságcikkekből egy összefoglalót. Minden alkalommal, mikor leadtam, s a másik szobában elkezdték olvasni, hatalmas röhögések szűrődtek ki. Óriási sikerem volt, de lemondtam volna róla. Egyszer aztán hallottam az ajtón keresztül, hogy azon vitatkoznak: mondjuk meg neki vagy nem? Hosszas vita után kijöttek, s megmondták. Aztán még nagyon sokszor megmondták, hogy elég sok vicces dolgot írtam le. Olaszországba is elutaztam. Innen már csak egy ugrás volt az igazi olasz eszpresszó – hogy a lényegről is beszéljünk.

Zöldfülű újságíróként mi volt az első interjúra, emlékszik rá?

Hogyne! Elküldtek a Zeneakadémiára, hogy a már nagyon idős Kodály Zoltántól kérjek nyilatkozatot, már nem emlékszem, miről.. A koncert szünetében hatalmas tömeg vette körbe a zeneszerzőt, iszonyúan féltem odamenni. Végül erőt vettem magamon, s megszólítottam, elmondtam, ki vagyok, s mit szeretnék. „Szolmizálni tud? – kérdezte a tőle jól ismert magas hangon. – Tudok.  Erre fejét felvetve kiadta a témát: – Felülről fúj az őszi szél! – Re, do, ti, do… majd heves kar mozdulattal leintett: _– Mit akar kérdezni?

Újságíróként ma mit akar?

Hú, abba most bele se menjünk!

Akkor azt kérdezem, mit csinál, mit ír, ami örömöt szerez?

A televízióban van egy heti műsorom, emellett pedig két honlapnál is dolgozom. Egy Metazin nevű oldalt készítek, valamint egy Budapost nevű angol nyelvű  magyar lapszemlét, amelyben  röviden a hátteret is össze összefoglaljuk..

Napi hány kávé mellett?

Legfeljebb kettő!

Az interjú egy budai kis kávézóban készült 2013. június 6-án. Kihozták a capuccinót Betlen Jánosnak, és egyetlen megjegyzést sem tettek mellé…