Kávéklub

A Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét mintájára itt az új filozófia: Ha az élet kávébabbal teli madárürüléket ad, csinálj belőle kávét. A kezdetben parazitának tartott, kávét dézsmáló madár és a kávétermesztők kapcsolata ma már idillinek mondható, hiszen mindenki profitál belőle.

Brazília a világ legnagyobb kávétermelő országa, néhány különleges, elit kávétípussal is rendelkezik. Ezek közül az egyik (világviszonylatban is) legjobb és legdrágább fajta a jacu kávé, mely az „előállításában komoly szerepet vállaló madárról kapta a nevét.

Ismerjük meg ezt a fura madarat

A jacu a guán brazil elnevezése, a tyúkalakúak rendjébe és a hokkófélék családjába, azon belül a Penelope nembe tartozó madárcsoport. A méretre és kinézetre is leginkább pulykára emlékeztető szárnyas Közép-Amerika déli, Dél-Amerika északi részén, valamint a Karib-szigeteken található trópusi erdők lakója, így az erdőirtások miatt az egyik legfenyegetettebb madárfajjá vált. Ezenkívül egy másik nagy veszély is leselkedik rá: húsáért a vadászok egyik kedvelt célpontja. Pedig a jacu rendkívül fontos a trópusi ökoszisztéma fenntartásában; mivel elsősorban vega életmódot folytat (bár a diétájába időnként becsusszan egy-két rovar), a bimbók, virágok, termések elfogyasztásával, majd elpottyantásával segíti a növénymagok szétszórását. 

Hogyan és milyen kávét csinál a jacu?

És itt érkezünk el a témánk szempontjából fontos részhez: a madár egyik kedvenc eledele a kávécserje szép, vörös, érett cseresznyéje. Elsősorban Brazília erdős lejtőin, az árnyékban termesztett kávéültetvényeket rohamozzák meg. Hogy mit szólnak ehhez a farmerek? Nos, az elején aligha repestek az örömtől, amikor a kártevő madár megdézsmálta a nagy gonddal nevelgetett termést. Később azonban (a cibetmacska-ürülékből készült kopi luwak kávé után szabadon) egyes gazdaságokban megtanulták előnyükre fordítani a helyzetet. Bár nem kevés energiába és pénzbe került rávenni a munkásokat arra, hogy az elegáns, piros bogyók szüretelése helyett madárürüléket hajkurásszanak az erdőben, a módszer végül bevált és kifizetődött. 

Pedig az elején voltak ám kétségek. A magokkal, bogyókkal táplálkozó madarak többsége zúzógyomorral rendelkezik, amely a magokat feltöri és összemorzsolja, így azt hihetnénk, a lenyelt kávébabnak nincs sok esélye arra, hogy egyszer még finom, drága kávé váljon belőle. Szerencsére a jacu zúzája fejletlen, így a babok komolyabb sérülés nélkül ússzák meg az utazást, amely egyébként nagyon gyors, kb. 20 perc - egy óra. Mivel a madárnak nincs sok ideje messzebbre kóborolni, az ürülék a kávénövény közelében található, mely megkönnyíti a babkereső munkások dolgát. A babokat összegyűjtik, megtisztítják és kiszárítják.

A cibetmacskához hasonlóan a jacu is nagyon szigorú zsűrinek bizonyul: csak a legérettebb, legszebben pirosló, legnagyobb és leglédúsabb, egyszóval a legjobb kávécseresznyéket tartja érdemesnek arra, hogy a gyomrába kerüljenek. Olyan, látszólag tökéletes bogyókat is kiselejtez, amelyeket a legtapasztaltabb kávészüretelő is gondolkodás nélkül begyűjtene, így valóban csak az igazán minőségi termést választja ki. 

Cibetmacska vs. jacu madár: melyikük ad jobb kávét?

Állítólag míg a Kopi Luwak kávé robustát is tartalmaz, gyakran nagyobb százalékban, mint arabicát, addig egyes brazil farmerek tudatosan csak arabicával etetik a jacut. Mivel a madár nem fogyaszt húst, a kávébab nem kerül kapcsolatba olyan állati fehérjékkel és gyomorsavval, mint a macska szervezetében, így az íze is más lesz. Az eredmény egy mogyorós zamatú, édes ánizsra emlékeztető, finom kávé. Míg a normál kávé kilója 3-4 dollár között vásárolható meg, addig egy kilónyi jacu kávéért 55 dollárt is elkérnek. 

Mire jó még a jacu?

Az őshonos fák mintegy felének szüksége van a madarakra, a jacuhoz hasonló nagytestű szárnyasok szerepe pedig különösen fontos, hiszen ők azok, akik a nagyobb terméseket is képesek lenyelni és így magjaikat elterjeszteni. A jacu tehát a természetvédelem egyik kulcsfigurája, mellyel a gyümölcs – és más őshonos fák árnyékában termesztett organikus kávét nevelő farmerek szívesen „dolgoznak együtt”.

A kávétermesztő – erdő – jacu háromszögben tehát mindenki profitál a másikból: a madár az erdőnek köszönheti élőhelyét, az embernek pedig azt, hogy organikus gazdálkodásával változatos, ideális élőhelyet ad neki. Az erdő a jacunak köszönheti az egyes fafajok magjainak terjesztését, az embernek a sokszínűsége megóvását (egyes farmokon akár 100 különböző fafaj található), végül a farmer az erdőnek köszönheti a kávécserjének nyújtott ideális, árnyékos terepet, a jacunak pedig egy különleges, sok pénzért eladható kávét.

Kapcsolódó cikkek:

Kávé aranyárban egy cibetmacskától

Ilyen íze van a macskaürülékből készült kávénak  

Amit a kávécseresznyéről tudni érdemes

Egy harsány vörös, íncsiklandozó, finom gyümölcs, melynek létezéséről szinte tudomást sem veszünk, magja azonban világhírre tett szert. Az európai szemek előtt ismeretlen termés hasonlít a mi közkedvelt cseresznyénkre; ám míg utóbbit élvezettel fogyasztjuk, magját pedig kidobjuk, addig a kávécseresznyével ez épp fordítva történik. Az elhanyagolt bogyócskát vajon csak a cibetmacska értékeli kellőképpen?  

 A gyümölcs, amelynek a kávénkat köszönhetjük

Az értékes kávébab nem más, mint a kávécseresznye magja, melyet csak formája miatt hívunk babnak. Bár a gyümölcs betakarítása a kávékészítés kiindulópontja, azonban már ahhoz is sok idő és odafigyelés szükséges, hogy a cserje terméssel jutalmazzon meg minket. A kávé ugyanis igencsak kényes növény, optimális feltételek mellett is csak a negyedik évtől kezd teremni. Az édeskés, jázminos illatú fehér virágok megjelenésétől a kávécseresznye beéréséig fajtától és klímától függően 6-11 hónapra van szükség, a termés kifejlődése tehát gyakran az emberi terhesség időtartamát is meghaladja. A magasabb, hegyvidéki területeken és az árnyékban nevelt kávék termése például lassabban érik, íze viszont kifinomultabb, gyümölcsösebb lesz.

Korábban már feltettem egy jó kis rajzott arról, hogy hogyan is néz ki a kávécseresznye belülről, de most kicsit jobban részletezem: A terméskezdeményben először bab alakú gumóhéj képződik. A babok fejlődése, mely során fokozatosan kitöltik a gumót, csak később indul meg. A gumóhéj maradványai képezik az ún. ezüsthártyát a babok körül, de egy további réteg, a pergamen héj is védi őket. (kávészakértő körökben ezt a héjat parchmentnek is nevezik) Ebben az időszakban a növény a fotoszintézise során kialakított vegyületek több mint 70%-át fordítja a termés érlelésére. A termés kávébab körüli része végül édes, húsos réteget képez, melynek színe zöldről sárgává, majd élénkpirossá, végül bordóvá, akár barnává változik.

A cseresznye vastag, feszes héja alatt vékony rétegű, zselészerű, édes gyümölcshús van, melynek íze leginkább a szőlő, vagy a szilva ízéhez hasonlítható, de néhány típusnál más íz tónusok is megjelenhetnek, úgymint a barack vagy a papaya. 

 Jobb magányosan?

Fajtától függően a kávészemek is eltéréseket mutathatnak: a robusta cseresznyéjében lévő babok például robosztusabbak, mint az arabicáé. A kávécseresznyék szinte mindig két babot tartalmaznak, csak elvétve találhatunk olyan szemeket, amelyekben egy bab árválkodik: ezeket peaberrynek, magyarul gyöngykávénak nevezik. A hiedelem szerint a magányos babok ízesebbek páros társaiknál, ez azonban nem nyert tudományos bizonyítást. 

 Cáscara: félúton a kávé és a tea között

Sok helyen, pl. Bolíviában nem csak a babokat, hanem a cseresznyét is hasznosítják: jótékony és élénkítő hatású, hidegen és melegen is fogyasztható teát készítenek belőle. Ez is tartalmaz koffeint, azonban mindössze negyedannyit, mint a kávé. A bogyók héját és húsát először megszárítják, majd enyhén pörkölik, végül fahéjat adnak hozzá és leforrázzák. A kedvelt frissítő italt spanyolul cáscarának, tehát ’maghéjnak’, esetleg Sultanának, szegények kávéjának vagy katonák kávéjának nevezik.

A fogyasztható kávécseresznye leginkább a kávétermesztő országokban terjedt el, csak ritkán exportálják. Európában elvétve, és nem a szegények körében, hanem a gourmet-kávéházakban találkozhatunk vele, nálunk például a Mantra kávézóban Budapesten, vagy az idei Gourmet Fesztiválon a Nespresso is meglepte látogatóit ezzel az egzotikus különlegességgel. Az ital gyümölcslével kísérve frissítőként, vagy alkohol hozzáadásával koktélként is elkészítő.

További olvasnivalókat itt találsz:

Kávé, szárazon

Mi lesz a kávé melléktermékeivel?  

Korábban már írtam a kávé feldolgozásáról, elsősorban a nedves eljárásra koncentrálva, de ha van nedves, akkor természetesen létezik száraz feldolgozási eljárás is. Száraz eljárást hol máshol lehetne leginkább alkalmazni, mint ott, ahol nagy a szárazság? Nem véletlen, hogy éppen ezért leginkább Afrikában elterjedt. Ez tulajdonképp a legrégebbi és mind a mai napig a legszélesebb körben alkalmazott eljárás a kávé feldolgozására, egyes források szerint az Etióp hegyekben „fejlesztették ki”. 

A száraz vagy hagyományos eljárás során a kávécseresznyét napon, vagy szárítóban szárítják ki, majd ezután valamilyen mechanikus módszerrel távolítják el a gyümölcshúst, hogy kinyerjék a kávébabot. Maga a szárítás körülbelül 3-4 hétig tart, így nem nevezhető gyors módszernek. A száradó kávébabokat rendszeresen átforgatják, hogy ne erjedjen meg. Ez napi szinten akár óránként is szükséges, ami folyamatos figyelmet és munkát igényel a farmerek részéről. A gyümölcshús cukrai a száradás során beszívódnak a kávébabba is, így az eredmény egy lágyabb, kevéssé intenzív ízű ital lesz.

A leszáradt gyümölcshús eltávolítása után a kávészemeket különböző szempontok, így méret, alak és tömörség szerint szétválogatják, így az esetlegesen hibás szemek is könnyen kiszűrhetők. A világ robusta termésének szinte egészét ezzel a módszerrel dolgozzák fel, de az arabica egy részét is. A válogatás után a zöld kávét nagy, fedett raktárakban tárolják, és néha megforgatják, nehogy penészedés induljon el. A minőség megőrzésének érdekében óvni kell a napfénytől, a párától, és törekedni kell az egyenletes hőmérsékletű tárolásra. 

A különleges Monsooned Malabar kávéról korábban már volt szó, most azonban találtam egy videót erről a speciális eljárásról, és úgy gondoltam, érdemes feleleveníteni egy kicsit ezt a témát.

A monszun-eljárás során tulajdonképp sós, párás levegővel szellőztetik át a kávészemeket. Hónapokig tárolják őket jól szellőző helyen a monszunidőszakban, hogy az óceán felől érkező párás levegő átjárja őket. Az érlelés végére a savassága csökken, kialakul bársonyos, fűszeresen telt ízük. Ha szeretnél még erről az eljárásról olvasni, akkor a Wikipedia angol szócikke jó kiindulási pont lehet.

A Bababudan egy másik izgalmas kávé Indiából. Termőterülete a képen látható Baba Budangiri hegység vidéke, amely az ország dél-nyugati részén helyezkedik el. A monda szerint Baba Budan, akit szentként tisztelnek Indiában, hét kávébabot csempészett ki a szigorúan őrzött Jemenből, és éppen itt, ezen a területen ültette el őket, ezért róla kapta nevét ez a lágy, enyhén savas, testes ízű, finoman fűszeres illatú kávé.

A Nandi-hegy, Bangalortól nem messze, Dél-Nyugat-Indiában

Az indiai kávéültetvények 1000-1500 méteres magasságban terülnek el, az éves csapadékmennyiség mintegy 3000 mm, ezeken a területeken évente 120-140 esős nap van. Csak viszonyításképp Magyarországon évente 500–900 mm csapadék esik. Az indiai fajták sajátos módon alkalmazkodnak a kivételes magassághoz, ahol több UV-sugárzás éri őket, és lassabban növekednek. Az Arabicák az ázsiai régió enyhe kávéinak legjobbjai közé tartoznak. 

A termőterületeken az éves átlaghőmérséklet 27°C, a tengeri szeleknek hála a kávécseresznyék lassan, egyenletesen érnek, ráadásul a sós légmozgás megakadályozza az érett cseresznyék penészedését is, miközben a népes madárvilágnak hála a kártevőktől is védve vannak. A szüretelési időszak januártól márciusig tart.

India Ázsia teljes kávétermésének negyedét adja, ezzel a kontinensen a harmadik, a világon az hatodik legnagyobb kávétermelő, noha a kávé csupán az ország exportjának egyetlen százalékát teszi ki. 

A kávé feldolgozásáról már többször is ejtettem szót, de ismétlés a tudás anyja alapon úgy gondoltam, nem árt egy kicsit jobban belemélyedni a témába, és részletesebben górcső alá venni a különböző módszereket.

Most a nedves eljárásról szeretnék egy kicsit „mesélni” nektek, ami gyakorlatilag arra utal, hogy a kávészemeket víz segítségével nyerik ki a termésből. Ezt a módszert mosott eljárásnak is nevezik, és általában az Arabica kávéféléknél alkalmazzák, elsősorban Közép- és Dél-Amerikában, a fáradtságos kézi szüretelés után. 

A szüret után a kávégyümölcs elsődleges feldolgozása ugyanis minden esetben a termőhelyen történik, ugyanis legfeljebb 24 óra elteltével el kell kezdeni, hogy a minőség ne sérüljön. A feldolgozás célja, hogy a termés gyümölcshúsából kiszabadítsák a magvakat, és megtisztítsák a hozzájuk tapadt gyümölcshústól és pergamenhéjtól. Igen költséges eljárás, amivel azonban nagyon jó minőségű, lágy ízhatású kávé nyerhető, így a befektetett pénz és energia bőven megtérül. A nedves eljárás csökkenti a kávé kesernyés ízét és kihangsúlyozza az aromavilágát.

A nedves eljárás alkalmával kádakban, tartályokban 16-36 óráig áztatják, amíg a gyümölcshús meg nem puhul, majd utána hántológép segítségével leválasztják a magról. A gépen belül az ellenőrzött nyomás egy olyan rostán nyomja át a kávészemeket, amelyen csupán a kávé magja, tehát a bab fér át, a puha, érett cseresznyék pedig fennakadnak: a nyomás hatására megtörnek, és átengedik a bennük lévő kávébabot a rostán.

Ezután rövid ideig, körülbelül 12-36 óráig erjesztik, ekkor leválik a kávészemeken található ragacsos réteg is. A fermentálás ideje több tényezőtől függ. Ezek közé tartozik a kávé mennyisége, a kávé fajtája, a kávé érettségi foka, a vízhőmérséklet, száraz fermentálás esetén a levegő nedvességtartalma. Újabb mosással, vízsugárral eltávolítják a maradék gyümölcshúst, illetve a szennyeződéseket, majd ezután kiválogatják a legérettebb szemeket. Ez könnyű, ugyanis ezek a legnehezebbek, így lesüllyednek a tartály aljára.

Az eltávolított gyümölcshús sem vész kárba, általában megy a komposztba, amivel aztán a talaj termékenységét növelik, vagy állateledelt készítenek belőle.

A kiválogatott szemeket a napon szárítják ki, hatalmas állványokon vagy sűrű szövésű hálókon. Ezeket az állványokat úgy rakták össze, hogy ha elered az eső, pikk-pakk össze lehessen csukni. A szárítás 3-tól akár 20 napig is tarthat. A szemeket éjszakára betakarják, hogy ne szívják magukba a hajnali harmatot, és a szemeket folyamatosan mozgatják, forgatják, hogy ne emelkedjen a kávé hőmérséklete 40 fok fölé, illetve a szemek között ne folytatódhasson a fermentáció. Fontos, hogy a szárítás folyamán a szemek megmozgatása állandó ritmusban, tempóban történjen. A megszáradt szemeken maradt külső rétegeket hántológéppel szedik le, majd mehet is az 60 kilós zsákokba, ami a kereskedőknél landol.

Remélem, eljutok egyszer Brazíliába, és megnézhetem élőben is, hogyan úsznak a kávészemek a végzetük felé… :)