Kávéklub

A koffein jótékony hatásairól általában az jut eszünkbe, hogy segít koncentrálni munka vagy tanulás közben, felébredni vagy épp ébren maradni, de arra ritkábban gondolunk, hogy sportolás közben a koffein – mértékkel fogyasztva -, épp úgy pozitívan hat a szervezetünkre. Ezeket az előnyöket pedig nem csak profi sportolóknak érdemes kihasználniuk.

A kávé és a sport remekül összeillik

Számos kutatás foglalkozik a koffein hatásaival, rengeteg készült arról is, hogy a sportteljesítményre milyen hatással van a fogyasztása. Jó hírem van: a tudósok azt találták, hogy éppen azon sportok esetében érhetők tetten a leginkább a kávé pozitív élettani hatásai, amelyeket az átlagember is szívesen űz, például a futás, kerékpározás vagy a foci.

Eliza Southwood biciklis coffee art képeit itt nézheted meg

A kutatások azt igazolták, hogy az olyan sportoknál, amelyekhez hosszú távon van szükség erőkifejtésre, a koffein csökkenti a fáradtságot, vagyis lehetővé teszi, hogy hosszabb ideig sportoljunk, mielőtt elfáradnánk. Ugyanakkor a rövid idő alatt nagy erőkifejtést igénylő sportágaknál nem találtak különbséget a koffeint fogyasztó és nem fogyasztó sportolók teljesítménye között. Ide sorolták az úszókat és a sprintereket például.

Hogyan is működik? Az izmoknak glikogénre (mondjuk, hogy cukor) vagy zsírra van szüksége a működéshez. Az izmok először a glikogént hasznosítják és csak később térnek át a zsírra. A koffein akár 50 százalékkal is növeli a zsírfelhasználást, már a kezdeti periódusban is. Ez fogyókúrás szempontból is jól hangzik, ráadásul a glikogén tartaléknak köszönhetően nem is fáradunk el olyan hamar. Ezért érezzük úgy, hogy több energiánk van egy csésze kávé után.

A koffein a központi idegrendszerünkre is hat: segítségével jobban tudunk koncentrálni, gyorsabb lesz a gondolkodásunk és rövidebb a reakcióidőnk. Csapatsportoknál ez különösen hasznos lehet. Ezt a hatást a kávé körülbelül 1-3 órán keresztül fejti ki.

A koffein sportolók számára is hasznos lehet, de a kutatási eredmények némi reményt adnak azoknak is, akik szeretnének elkezdeni sportolni, de kudarcként élik meg, ha hamar elfáradnak, a kávé ezen egy picit segíthet. Persze egy csésze kávétól senki sem lesz Usaine Bolt, és a mértékletes és minőségi kávéfogyasztást most sem győzöm eléggé hangsúlyozni, de a kezdeti lendületet megadhatja. Lényeg a lényeg, az egészség és a kávé akkor is összeillik, ha sportról van szó.

Szent Ilona szigete mindenkinek ismerősen csenghet, aki figyelt a történelem órákon. Ez a sziget az Atlanti-óceán déli részén fekszik, de leginkább onnan ismerjük, hogy Napóleon itt töltötte száműzetését 1815-től, és 1821-ben itt is halt meg.

A szigetet 1502. május21-én fedezte fel egy portugál hajós, João da Nova portugál hajós, és a lakatlan területre egy kápolnát és néhány házat épített, de csak a hollandok hozták létre az első települést 1645-ben.

Amit azonban kevesen tudnak, hogy a szigeten termő kávé a gourmet világ egyik nagy kedvence. Ugyan már Napoleón is ódákat zengett róla, de csak az 1990-es években lett ismét népszerű és keresett kávé. 

A kávét egy Jemenből hozott kávécserjéből honosították meg a szigeten a 18. században. A Kelet-India Társaság 1733-ban a Houghton nevű hajóval hozta az első Bourbon szemeket. A vulkanikus szigeten kiváló a termőtalaj, ami a szubtrópusi klímával kiegészülve tökéletes környezet a minőségi kávé termesztéséhez. 

A kávészakértők egyedi karaktere miatt nagyon kedvelik, és képesek akár 80-90 dollárt is kifizetni egy alig félkilós csomagért. Kiegyensúlyozott, kissé savas és testes kávé a St Helena. Virágos-gyümölcsös gyümölcsös ízekkel bír, de a jemeni származásának köszönhetően a karamell is erősen dominál benne.

A St Helena nem egy egyszerű Arabica kávé, hanem egy különleges „Green Tipped Bourbon Arabica”, vagyis zöld hegyű Bourbon Arabica. Ennek a fajtának a termesztése és betakarítása nagyfokú odafigyelést igényel, nedves eljárással dolgozzák fel, és közepesen pörkölik, hogy megőrizze értékes tulajdonságait az igazi kávéélvezőknek és szakértőknek. Nagyon odafigyelnek a természetességre is, így a földeket csak természetes trágyával teszik termőbbé, és a kávék mosását is tiszta patakvízzel végzik.

Korábban már írtam a kávé feldolgozásáról, elsősorban a nedves eljárásra koncentrálva, de ha van nedves, akkor természetesen létezik száraz feldolgozási eljárás is. Száraz eljárást hol máshol lehetne leginkább alkalmazni, mint ott, ahol nagy a szárazság? Nem véletlen, hogy éppen ezért leginkább Afrikában elterjedt. Ez tulajdonképp a legrégebbi és mind a mai napig a legszélesebb körben alkalmazott eljárás a kávé feldolgozására, egyes források szerint az Etióp hegyekben „fejlesztették ki”. 

A száraz vagy hagyományos eljárás során a kávécseresznyét napon, vagy szárítóban szárítják ki, majd ezután valamilyen mechanikus módszerrel távolítják el a gyümölcshúst, hogy kinyerjék a kávébabot. Maga a szárítás körülbelül 3-4 hétig tart, így nem nevezhető gyors módszernek. A száradó kávébabokat rendszeresen átforgatják, hogy ne erjedjen meg. Ez napi szinten akár óránként is szükséges, ami folyamatos figyelmet és munkát igényel a farmerek részéről. A gyümölcshús cukrai a száradás során beszívódnak a kávébabba is, így az eredmény egy lágyabb, kevéssé intenzív ízű ital lesz.

A leszáradt gyümölcshús eltávolítása után a kávészemeket különböző szempontok, így méret, alak és tömörség szerint szétválogatják, így az esetlegesen hibás szemek is könnyen kiszűrhetők. A világ robusta termésének szinte egészét ezzel a módszerrel dolgozzák fel, de az arabica egy részét is. A válogatás után a zöld kávét nagy, fedett raktárakban tárolják, és néha megforgatják, nehogy penészedés induljon el. A minőség megőrzésének érdekében óvni kell a napfénytől, a párától, és törekedni kell az egyenletes hőmérsékletű tárolásra. 

Divat lett a kávéhoz érteni, ez nem kérdés. Egyre másra szaporodnak itthon is a szuper kávézók – amikről már többször is említést tettem – ahol fiatal és tehetséges baristák készítik el a jobbnál jobb espressokat, cappuccinokat és flat white-okat.

Connoisseur, milyen szépen is cseng ez a francia szó, ami magyarul szakértőként, illetve akár ínyencként is fordítható. Akit komolyan érdekel a kávékultúra, és egy kicsit belemélyed, könnyen azzá válhat. Még külön klubok is szerveződnek a kávé szerelmeseinek és szakértőinek ezzel a hangzatos kifejezéssel ellátva.  Én nem állítom magamról, hogy máris connoisseur lennék, de remélem, jó úton járok! ;) Sőt, aki tényleg elhivatott, az számos képzés közül választhat, ahol mindent megtanulhat a kávéról: a fajták eredetéről, termőhelyekről, pörkölésről, kávékészítési módszerekről, és még hosszasan sorolhatnám.

Azonban nem csupán az a művészet, ahogy a már kész kávészemekből megszületik az italunk, és az, hogy tudjuk, hogyan kell helyesen kóstolni a kávét, de az is, ahogy a különböző szemeket összeválogatják, keverik, pörkölik. Ez a gasztronómián belül ugyanolyan művészetnek számít, mint a képzőművészetben egy váza megformálása. Egy kicsit az egyik oldalon még hozzáadnak, egy kicsit a másik oldalon elvesznek, amíg tökéletes nem lesz a forma.

Igen, azok számomra az igazi kávészakértők, akik bátran kipróbálnak egy-egy izgalmas, meglepő kávépárosítást, amihez például mi nem nyúlnánk, és amivel merőben eltérő ízvilágokat alkotnak meg. Ők azok, akik tudják, hogy melyik kávét mennyi ideig lehet és kell pörkölni ahhoz, hogy kihozzák a legjellemzőbb jegyeit, aromáit. Mert minden kávé más és más egyéniség, és külön bánásmódot igényelnek, akárcsak mi. A tiszta, klasszikus ízek mellett a kávészakértők keze alatt születnek meg a különböző isteni ízesített kávék is, amikhez már nem szükséges semmilyen szirupot önteni, hiszen jól felismerhető ízjegyekkel bírnak. Szerintem ez az igazi kávéművészet. A kávészakértőknek, ugyanúgy, mint más gasztronómiai ágakban, több megmérettetésük is van, komoly díjazással.

A kávészakértők ugyanúgy, mint sokan mások, gyakran az aktuális gasztronómiai trendekből inspirálódnak, és az sem ritka, hogy egy-egy új kávéőrlemény megalkotásánál egy séffel együttműködve kísérleteznek a legkülönlegesebb eredmény eléréséért.

 Nektek van valamilyen különleges kedvencetek?

A legtöbb háztartásban - nálam is - valljuk be, a konyhában van a kávégép. Valahogy olyan evidensnek tűnt, hogy oda tegyem, így szoktam meg, máshol is így láttam. Pedig általában a konyhában csak addig maradok, amíg elkészítem, utána beülök vele a nappaliba. Szóval akkor miért is ne lehetne akár a nappaliban a kávégép?

Elismerem, nem minden masina alkalmas rá, de ami nem „szemetel” annyit, annak igenis lehet létjogosultsága a lakás bármely pontján. Főleg, ha szép, és el kell ismerni, azért a formatervezők eléggé nagy gondot fordítanak arra, hogy szívesen nézzük a kávégépet, ne csak egy puszta használati tárgyként tekintsünk rá. Hiszen nem is csak az. 

A szép, áramvonalas gépek különböző designnal jönnek: minimalista, retro, elegánsan fémes, hogy a rengeteg színről ne is beszéljünk! Komoly kihívás kiválasztani a megfelelőt, de biztos, hogy a széles kínálatból mindenki megtalálja azt, ami a személyiségéhez, életformájához és a lakása stílusához passzol. Nem véletlen, hogy a híres Red Dot design díjat is megkapta már több kávégép is kifinomult tervezésével!

A kávégép tehát nyugodtan kikerülhet a konyha rejtekéből. Persze egy amerikai konyhás nappalinál más a helyzet, de én például el tudom képzelni, hogy átjönnek a barátaim, és a nappaliban, a sztorizások közepette készítek mindenkinek egy kávét kívánsága szerint. Így még inkább közösségi élmény lesz a kávézás, hogy nem kell kiszakadnom a társaságból, és félrevonulni a konyhába. Be is szerzek egy kis fagyit jegeskávéhoz, és hétvégére összehozok egy délutáni bulit!

Hétvégére persze azt is el tudom képzelni, hogy az éjjeliszekrényre teszem a gépet… tudom, kicsit meredeken hangzik, de nem lenne szuper csak kinyúlni a takaró alól, megnyomni egy gombot, és az ágyban fekve meginni a kávét? :)