Kávéklub

Állítólag forró napokat tartogat a vénasszonyok nyara, de ha esetleg elromlana az idő, akkor is a jól eshet a nyári emlékek felidézéseként készíteni otthon egy kis jeges kávét. Szerencsére számtalan verziója létezik, vagy továbbgondolható, így a hosszan tartó hőséget is új és új, hűsítőkülönlegességekkel vészelhetjük át.

Itt van például a legegyszerűbb és leggyorsabb az espresso freddóval. Miután lefőztük a szokásos espressónkat, hozzáadjuk a kívánt mennyiségű cukrot, esetleg felturbózhatjuk egy kis habbal, végül pedig a jégkockák következnek. Egyszerre forró és jéghideg, üdítő élmény! Létezik tejjel kevert változata is a cappuccino freddo személyében, itt a jég után még tejet is adunk a „koktélunkhoz”.

Egy valódi frissítő bomba a frappé, amely görögországi nyaralások hangulatát idézi. Ennek elkészítése sem túl időigényes: a kávét és a cukrot egy kevés vízzel elkeverjük, felhabosítjuk. Már ekkor beledobhatjuk a jégkockákat, majd hozzáadhatjuk a vizet, illetve ízlés szerint a tejet. Természetesen itt bátran teret engedhetünk a fantáziáknak, az italba kerülhet a kakaótól kezdve a fagyin keresztül a likőrig mindenféle finomság.

Még ennél is lágyabb, frissítőbb élményt kínál a cold brew, amelyről nem rég már írtunk: a friss kávéőrleményt fél napig áztatják hideg vízben, ezt követően leszűrik, majd hozzáadják az elmarathatatlan jégkockákat.

Figyelem, egy igazi kedvenc következik! Főzzük meg a kávénkat a jól bevált módon, csak ne adjunk hozzá semmit a vízen kívül. Töltsük jégkockatartóba, majd az egészet tegyük a mélyhűtőbe, és várjunk pár órát. Ha megfagytak, a kávéjégkockákat tegyük magas pohárba, majd öntsük fel tejjel. Plusz adjunk hozzá, amit szeretnénk: cukrot vagy mézet, illetve más édesítőt, és akár szirupot, meg persze a tejszínhab is jöhet. Kész is a hűsítő-ébresztő italunk! 

Trópusi-nyaralós hangulatba is hozhatjuk magunkat a kávékoktélunkkal, ha van egy kis vaníliafagyink, plusz kókusztejünk. A legprofibbak persze akkor leszünk, ha fagyiskanállal vájunk gusztusos gombócokat poharunkba, de úgyis hamar elolvad a kreálmányunk, úgyhogy megteszi a sima kanalazás is. Öntsük a fagylaltgolyókra az előzőleg megfőzött kávét, és ha van tejhabosítónk, a kókusztejből készítsünk tejhabot. Ha nincs, az sem baj, úgy is tökéletes lesz a nedűnk, ha csak egyszerűen hozzáöntjük a kókusztejet. A tengerpartot pedig így sokkal könnyebben hozzáképzelhetjük!

Ha még az ízlelőbimbóink is tompákká váltak a nagy melegtől, kipróbálhatunk egy fűszeres finomságot az üdítő hatás maximalizálása érdekében. Turmixgépben keverjük össze az előzőleg lefőzött kávét egy kis cukorral, ízlés szerinti mennyiségű, hideg tejjel, és tegyünk hozzá egy kis szerecsendiót, és/vagy szegfűszeget/gyömbért. Ha nem elég hideg, vagy túl erőteljes lett az íze, jégkockát vagy jégkását is hozzáadhatunk. Már csak a tejhab és a tetejére egy kis fahéjszórás, és garantáltan felfrissülünk az innivalótól.

Esti italként ajánljuk, azt a jegeskávé receptet, amelyet némi alkohollal bolondítunk meg: a szokásos módon elkészített kávénkhoz adjunk hideg tejet vagy tejszínt, és a kávémennyiség negyedének megfelelő Amaretto likőrt. Tovább fokozhatjuk a mámort, ha egy Bourbon vaníliarúd kikapart tartalmát is belekeverjük a kávékoktélunkba, és persze itt sem árt egy kis tejszínhab, plusz kakaószórás. Ennél jobban nem is alapozhatjuk meg a nyárestét!

A recepteket a végtelenségig sorolhatnánk, de épp az a jó a kávéban, hogy állandóan megújítható, és hidegen-melegen, jegesen vagy forrón, egyaránt finom. Ha másnap még mindig kánikula van, variáljuk a jegeskávénkat különböző fagylaltokkal, szirupokkal, és akár kókusz-, mandula- vagy rizstejjel. Ha pedig esetleg beüt a rossz idő, jöhet a mézes, meleg finomság. Az esti verziókhoz egy kis rumot, whiskyt is bevethetünk. És persze, ha az alkoholos változatoknak estünk túlzott mértékben áldozatul, a másnapi, nehézkes ébredésre egy erős eszpresszó lesz a leghatásosabb…

Ázsia és a kávé. Régen nem volt túl erős a kapocs a kettő között, mert az ázsiaiak inkább tea termeléssel foglalkoztak. A frissítők piacát Ázsiában egyértelműen a tea dominálta, egészen az 1990-es évekig. Azóta az ázsiai kávépiac látványos növekedésnek indult és a világ kávéiparának fókuszába került, Vietnám például a világ második legnagyobb kávéexportőrévé lépett elő.  

Nemcsak a kávé maga, hanem a kávézás kultúrája is egyre népszerűbb Ázsiában. A kávézók gombamód szaporodnak, például Szingapúrban már több kávézó létezik, mint bár, és nem szokatlan látvány az sem, hogy éjfél körül is tele vannak a kávézók vendégekkel.

Ázsiában általában helyi termesztésű, robusta típusú kávébabból készített italokat fogyasztanak. Ezek olyan kávébabok, amelyek egyébként az olcsóbb kategóriát képviselik a világpiacon, és érdekességük, hogy 70%-kal több koffeint tartalmaznak, mint az arabica kávébabok (amelyek legfőként Dél-Amerikában teremnek). Alapvetően az érdeklődés részükről leginkább a saját maguk által termelt, robusta alapú kávékra irányul, azon belül főként az instant kávékra, legyenek azok 3 az 1-ben, vagy akár a gyógynövényeket is tartalmazó 4 az 1-ben típusú kávék, de a lényeg, hogy fogyasztásra készek legyenek a termékek. A kávépiac fejlődésével viszont a figyelem is fokozatosan átkerül az arabica alapú kávékra, nemcsak a növekvő GDP, de az urbanizáció és a demográfiai robbanás miatt is. Lassacskán a minőség is egyre fontosabb lesz, illetve az igény a kávékülönlegességek iránt.

Az ázsiai kávé készítési módszerek is érdekesek, létezik például Vietnámban egy Phin nevű, különböző méretekben kapható kis rozsdamentes acélból készült, az alján lyukas edényke és a bele illő szűrő, amivel pár perc alatt finom kávét lehet készíteni. Az így készült kávé nem lesz olyan sűrű, mint az espresso de egy filteres kávénál erősebb. A kis edény aljába kell az őrölt kávét tenni, rá a szűrőt, ami egy kicsit lenyomja a kávéőrleményt és óvatosan felönteni forró vízzel, majd lefedni és 3-4 perc alatt megvárni, míg átcsöpög a víz a kávén a poharunkba.

Vannak azonban, akik a mai napig nem tudták elkötelezni magukat a kávé vagy a tea mellett, ezért kávéteát fogyasztanak, mint ahogy azt egy szingapúri sztoriban olvastam, ahol hősünk - aki azóta fűszerboltot nyitott - délutánonként a yuanyang kávé-tea keverékkel ébresztgette magát.

További olvasnivalók Ázsiai kávé kapcsán:

 Vietnám a feltörekvő világelső

Valaha a világ negyedik legnagyobb kávékánaánja volt, a legkiválóbb afrikai robusta hazája. Aztán jöttek a portugálok elleni, függetlenségéért vívott polgárháborúk, amelyek súlyos károkat mértek a lakosságra és a gazdaságra is. Azóta próbálja kiheverni a sokkot és próbál ismét bekerülni a kávéközpontba a dél-afrikai ország, Angola. Zömében a robustára épülő kávéiparának bizony van még hova fejlődnie, de ezen dolgozik az ország apraja-nagyja, és a kávéjuk minden támogatója.

A robusta az 1830-as években érkezett Angolába a portugálokkal, az 1970-es évekre a kávéipart már nagy kávéültetvények dominálták, amelyek az ország éves kávétermelésének nagyjából 70%-áért feleltek. Körülbelül 2500 nagy kávéfarm volt Angola területén, ezeken zajlott a kávébabok termelése és feldolgozása. Amikor az ország kivívta függetlenségét, a farmok olyan tapasztalatlan tulajdonosokhoz kerültek, akiknek nem sikerült fenntartani a kávéültetvényeket. A profi munkaerő, az infrastruktúra, valamint a biztonság hiánya, és sok más tényező is hozzájárult a kávéfarmok minőségének romlásához, és 1985-ben már csak 34 állami kávécég létezett.

A volt portugál gyarmatnak 2002-re sikerült megszabadulnia a polgárháborúktól, akörül indult a kávéültetvények intenzívebb rehabilitációja is. Hála a béke helyreállításának, Angola több projekt megvalósítását is el tudta indítani politikai, társadalmi és gazdasági téren is, hogy elősegítsék az ország fejlődését. 2005-től az állam is erőteljesen támogatni kezdte a kávéipara felrázását, és 2006-ban a Nemzetközi Kávészervezet is az angolai kávéipar fellendítését célzó projekteket kezdeményezett. 4000 családnak adtak át kávétermesztésre alkalmas, gazdátlan területeket. A kávéültetvényeken élőket továbbá képzésekkel is segítik annak érdekében, hogy meglegyen a kellő szaktudásuk a minőségi kávétermeléshez. Sőt, 3000 kávépalántát is elültettek a termés javítása érdekében.

Lassan, de biztosan javul a helyzet, alakul az angolaiak célja, hogy újra kávénagyhatalommá váljanak. A robusta Angola egyik legfontosabb mezőgazdasági cikke, az ültetvények elsősorban az ország északnyugati, gazdag talajú, trópusi klímájú részét fedik le. A portugálok és a spanyolok is élnek-halnak a kávéjukért, de Dél-Európa más országainak kávérajongóit is meghódították már az angolai kávészemek kellemes, erőteljes, de kevésbé karakteres, inkább semleges ízvilágukkal. Reméljük, elindultak a lejtőn fölfelé és meg sem állnak a csúcsig!

Ha tovább olvasnál, nézd meg ezt is:

Honnan van a kávém?

Ismét Közép-Amerikába, ezúttal El Salvador trópusi erdővel borított hegyeibe vesszük az irányt, hogy megismerjünk egy farmot, ahonnan egy igazán minőségi kávé kerül a kávéimádók csészéjébe. Előre szólok, ne várjon senki meglepő fordulatokat, high-tech kávékészítési technológiákat, egzotikus állatokat, akik lenyelik a kávészemeket és a világ legdrágább kávéit állítják elő, mint például a cibet macska, vagy a jacu madár  A történet egyszerű, de annál tanulságosabb: a türelem nagyon jó kávét terem! 

Kicsi farm, világhíres kávéval

El Salvador északnyugati részén húzódó Chalatenango kerületében bújik meg Los Planes, ahol a kávétermelés a második legfontosabb iparág. Ezen a hegyvidéki területen található a közép-amerikai ország legmagasabb pontja, a 2730 m magas El Pital. Mi azonban most nem kapaszkodunk fel ilyen magasra; ereszkedjünk 1000 m-rel lejjebb, és látogassunk el a Finca Los Planes gazdaságba. Természetesen nem egy átlagos családi vállalkozásba kalauzolom el a kedves olvasót; ismét egy egyedülálló kávékészítési módszert ismerhetünk meg.

Hogy mi a különleges ízélményt nyújtó kávé titka? Nos, a kávébabok nem küzdötték magukat sem trópusi pulyka, sem elefánt, sem pedig vadmacska gyomrán keresztül és a feldolgozás folyamatában sem találunk semmilyen meghökkentő mozzanatot. Íme, a rendkívül egyszerű titok! A jelszó az aprólékosság: mind a kávészemek kiválasztása, mind az azzal foglalkozó, szelektáló munkások betanítása tekintetében. Ezt mindjárt bővebben is kifejtem, de előbb nézzünk körül jobban ezen a barátságos, lelkiismeretes családi farmon! 

Türelem, kitartás, elhivatottság: a jó kávé titka

Sergio Edmundo Ticas Reyes nagyapjától vette át a farm irányítását és a minőséget szem előtt tartva tovább folytatta a kiváló arabica kávé nevelését. Ám míg apja és nagyapja Typica fajtát ültettek, Sergio 1996-ban elkezdett a Pacamara (75%) és a Bourbon (25%) típusokkal is kísérletezni. Az ötlet bevált: az átlagos kávétermelő családi vállalkozás páratlan és gyors minőségi változáson ment át. A család odaadása, földjük, embereik és hivatásuk iránti elhivatottsága meghozta a kellő elismerést: 2006-ban egyik kávéjuk második helyezést ért el a világ legjobb kávéinak megmérettetésén, így az addig ismeretlen el salvadori régió felkerült a sztárkávék térképére.

A díj Sergio és családja számára nem csak munkájuk elismerését jelentette, hanem egy újabb lépést a tökéletességhez vezető úton; a jutalmat ugyanis a farm további fejlesztésére fordították.  Reyeséket a környéken nem csak a kávéjuk miatt szeretik, ugyanis a család a főként kávészedőknek és napszámosoknak otthont adó szomszédos közösségeket is támogatja például gyógyszerekkel vagy futballmezekkel. 

Ahol csak a legjobbak kapnak esélyt

Bár a kávé készítése hagyományos módszerekkel történik, az aprólékosság és a minőség iránti elkötelezettség mégis egyedülállóvá teszi ezt a farmot. A kávécseresznyéket rendkívüli odafigyeléssel és precizitással szüretelik, hogy csak a legtökéletesebb, legsötétebb vörös, teljesen egészséges termések kerülhessenek a kiválasztottak közé. Így a rossz időjárás, heves esőzés különösen nagy károkat tud okozni, hiszen itt már a legkisebb sérülést elszenvedett bogyókat is leselejtezik. A kiválasztási folyamatot túlélt gyümölcsöket teraszokra helyezik és napon szárítják. A gondos szelektálás rendkívül idő- és munkaigényes folyamat, így méltán hihetjük, hogy a sok fáradság nem kifizetődő.

Pedig az. Ahogy egy korábbi posztomban már említettem, Finca Los Planes kávéja a világ tíz legdrágább őrleménye között kap helyet: kilónként 22-25 ezer forintot kell fizetnünk érte. Mivel a los planesi – kizárólag arabica – kávé kétezer méter magasan, tehát hűvösebb klímájú hegyvidéki erdőkben nevelkedik, termése lassabban fejlődik, így intenzívebb, édes, mézes, karamellás, gyümölcsösebb, citrusos jegyeket mutató íz jellemző rá. A türelem és a gondos, hozzáértő munka tehát meghozza gyümölcsét.

Kapcsolódó cikkek:

Hétköznapok egy latin-amerikai kávéültetvényen

A világ tíz legdrágább kávéja

Nicaragua, a kávétermesztés nagy túlélője

Hallottatok már Stoughtonról? Nos, be kell vallanom, én eddig soha nem találkoztam ennek a városnak a nevével, de a kávészünetről írt korábbi posztom egyik bekezdésében való elmélyülés közben eljutottam ide. Az egyesült államokbeli Wisconsinban található települést 1849-ben alapították, majd 1865-től elkezdték benépesíteni a norvég bevándorlók.  Stoughton nekik, vagyis egy nagyszerű norvég találmánynak köszönheti a hírnevét, mi pedig nekik köszönhetünk egy életbevágóan fontos találmányt: a nap mint nap türelmetlenül várt, negyedórás kávészünetünket.

A kávészünet története

A 19. század második felében a norvégokat elsősorban a honfitársuk által alapított T.G. Mandt tehervagongyár kínálta munkalehetőség vonzotta Stoughtonba. A csakhamar 80%-ban norvég telepesek által lakott wisconsini városkában a helyi dohányipari vállalat a betakarítás idején munkaerőhiánnyal küzdött, és mivel a férfiak a Mandt-üzemben dolgoztak, szezonális munkásokat keresve előszeretettel alkalmazta a norvég vagongyári munkások feleségeit. A norvégok nem csak feleségeiket vitték magukkal, hanem a kávéjuk iránti szeretetüket is, és pénzspórolás céljából többnyire maguk pörkölték a kávét. A norvég családok otthonaiból kiáradó kávéillat az egész utcát beterítette, így azt csakhamar kávé utcának nevezték el.

A dohányüzem tulajdonosa, Osmund Gunderson raktára a kávé utca szomszédságában feküdt, így kiváló elhelyezkedésű munkahelynek bizonyult a közelben lakó asszonyok számára, akik egy feltétellel vállalták el a felajánlott dohányválogató állást: egy reggeli és egy délutáni szünetre tartottak igényt, hogy hazaugorhassanak a gyerekeikhez vagy haladjanak otthoni teendőikkel. Gunderson eleget tett az asszonyok kívánságának, és mivel a házimunkák közben vagy azok befejeztével a hölgyek rendszeresen felhörpintettek egy csésze kávét is, amely mindig a kályhán gőzölgött, kialakult a kávészünet.

A 2014-es kávészünet fesztivál logóversenyének győztes alkotása

(képek forrása: a kávészünet fesztivál facebook oldala)

A stoughtoni kávészünet fesztivál

Stoughton lakói a mai napig büszkék eredetükre és hűen őrzik szokásaikat és ünnepeiket; így például május 17-én folklór programok kíséretében ők is megemlékeznek Norvégia függetlenségéről. Nem csoda tehát, hogy a kávészünet feltalálásának többféleképpen is emléket állítottak. A gyár közelében található egyik utcát e jeles esemény után „Kávészünet utcának” keresztelték, ám van egy másik, látványosabb módja is a megemlékezésnek: a Mandt Parkban, augusztusban megrendezésre kerülő kávészünet fesztivál. Az idei, tizennyolcadik fesztivált 2015. augusztus 15-én tartják majd, ahol a klasszikus kávépörkölők kávékóstolója és versenye mellett további érdekes programok, veterán és modern autók, motorkerékpárok, teherautók, valamint az idei év traktorújdonságainak bemutatója, kirakodóvásár, futóverseny, ételstandok és sörsátor, zene és családi programok várják a résztvevőket. Vajon idén ki viheti haza a fesztivál legjobb kávépörkölője díjat?

Kapcsolódó link:

http://kaveklub.reblog.hu/hogyan-alakult-ki-a-kaveszunet