Kávéklub

Kenyáról legtöbbünknek a szervezett szafari túrák jutnak eszünkbe, meg persze valami a földrajzórákról is dereng. Hatalmas síkságain minden valamirevaló természetfilmes rendező forgatott már. A sportrajongók körében inkább a kenyai futók kitartása legendás, hosszútávfutóik ugyanis annyira hozzászoktak a magaslati levegőhöz, hogy könnyedén nyerik a maratoni távokat is. 

Azt nem tudom, hogy a futók szoktak-e kávézni, mindenesetre pont ez a magaslati (1500-2000 méteres) levegő és a kiegyenlített trópusi időjárás kedvez a világhírű kenyai kávéültetvényeknek is. Annak ellenére, hogy szomszédjuk Etiópia, a kávé őshazája, a kenyai felföldeken viszonylag későn, az 1800-as években kezdték meg a termesztést. Mára ők a világ 18. Afrika 6. legnagyobb kávétermesztői és értékesítői. A kávéipar itt óriási érték, a Wikipedia szerint ugyanis 6 millió kenyainak ad munkát!

A kávészakértők szerint Kenya az egyik legmegbízhatóbb forrás, köszönhetően Afrika legszigorúbb minőségellenőrzési rendszerének - és annak, hogy kimondottan környezettudatosan, a legkevesebb vegyszer felhasználásával ápolják a cserjéket. Tudtátok, hogy egyedülálló kávéaukciós rendszert működtetnek, és a lehetséges vevők a számukra megküldött minta alapján tudnak licitálni a számukra legjobban tetsző fajtákra? Érdekes lenne egyszer testközelből látni egy ilyen aukciót, de persze csak a legnagyobb importőrök jutnak el ilyesmire… 

Magyarországon több kávézóban találkozhatunk kenyai kávéval, ami kávébabként és őrölt változatban is beszerezhető. Miben is különbözik a többitől afrikai fajtától? Maga a kávébab legtöbbször hagyományos vagy bourbon arabica, esetleg robusta. A kenyai babból főzött kávé ugyanakkor nagyon is jellegzetes: a közepesen testes kávé kedvelői citrusos ízhatásról számolnak be, és sokan éppen bogyós gyümölcsös, édeskés aromája miatt választják.

Az egyik ismert itt termő kávé a Kenya Fancy, ami egy illatos, telt aromájú, egzotikus ízű kávé, ami Nairobitól északra, Masai földjén, Kenya hegy lejtőin, illetve az azt körülölelő fennsíkon terem. Minden nemes kávéra jellemző íz és illatanyag tökéletes egyensúlyban található benne, nagyon finom, telt aromával párosulva.

Tudom, nem ez a hűsítők szezonja, de van egy szuper tippem: az egyik barista ismerősömtől kaptam egy kisebb adag frissen őrölt kenyai kávét, és az ő tanácsára jegeskávét készítettem belőle, ami még jobban kiemelte ezt a gyümölcsös ízt. Annyi volt a trükkje, hogy hagytam lassan kihűlni az espresso mennyiségű főzetet, fellazítottam egy kevés tejjel, majd egy shakerben (termobögre vagy bármilyen jól zárható tároló megteszi :)) összeráztam a jéggel. Ha inkább a forró kávéra esküsztök így decemberben, kóstoljátok meg egy pici fahéjjal megszórva.

Mindenki máskor és másképp szeret kávézni, ez nem újdonság. Sokan csak így tudják elképzelni a reggeli ébredést, mások csak társaságban rendelnek kávét, és persze akadnak, akik mindenhová viszik magukkal a termoszt. Ami biztos, hogy az utóbbi években Magyarországon is jócskán megváltoztak a kávéfogyasztási szokások, köszönhetően a kávézóláncoknak, melyek azt hirdetik, hogy folyamatosan mozgásban lehetsz akkor is, ha kávézni szeretnél. Na és persze ott vannak az hollywoodi celebek is, akikről szinte csak olyan paparazzo fotókat látni, amin kávét szorongatnak a kezükben jövet-menet.

A kávézók, bár ma is a társasági események színterei, egyre nagyobb az igény itthon is az elvitelre szánt, utcán fogyasztott kávékra, mert kényelmes, és mert még mindig divatosnak számít. Az angolszász országokban coffee to go a gyűjtőneve a furcsa fordításban „sétálókávénak” nevezett jelenségnek, ami nem csak egy praktikus megoldás, hanem egy szimbólum, melyen keresztül üzenni lehet a világnak. Ezt az üzenetértéket sok gyártó és sok kávécég is felfedezte, ráadásul a fogyasztók is sokkal kritikusabbak és tudatosabbak, ahogy bővül a választék. Ezért nem feltétlenül elégszünk meg azzal, ha egy kávézóban csak papírpohárban jutunk a kedvenc latténkhoz, sőt, már az elvitelre kért kávé esetében sem csak a díszes papírhordozó lehet megoldás. 

Bevallom, én notórius késő vagyok, ezen nincs mit szépíteni. Ezért aztán folyton abba a problémába ütközöm, hogy már indulnék valahová, de ott a lefőzött kávém, ami tűzforró. Választhatok, hogy vagy megégetem a nyelvem, és semmiképp sem indul jól a reggelem, vagy magammal viszem a kávét, és akkor kezdem el inni, ha már megfelelő hőmérsékletű.  Ezért aztán természetesen nekem is van elviteles bögrém, nem is egy. Mert mindegyiket másért lehet szeretni. :)

Aki egy kicsit is hisz a fenntartható fejlődésben, igyekszik környezetbarát módon kérni a kávéját, vagy és erre egyre több lehetőség is nyílik – nem csak külföldön. A Keepcup az egyik a számomra kedves kezdeményezések közül: a színes és dizájnos „elviteles” poharakat gyártó cég termékei több budapesti kávézóban is elérhetők, így rögtön abba kérhetjük szokásos elviteles kávénkat. Különböző méretekben kaphatók, és ami nagyon jópofa, hogy külön összeválogathatók a színek.

Tegnap viszont belebotlottam a Nespresso vadonatúj termobögréjébe, amivel azonnal szerelembe estem. Ez a bögre inkább letisztult, úgyhogy elegáns kiegészítője lehet egy téli utcai szerelésnek. Ráadásul elég nagy (380 ml), így akár több adag kávé, vagy egy kiadós latte is elfér benne, ha nagyobb dózisra van szükségünk. Azt hiszem, bármelyik kávékedvelő örülne annak, ha ilyen ajándék várná a fa alatt… remélem, az illetékes érti a célzást. ;)

Végeztem egy gyors kutatást az ismerőseim körében, hogy ki milyen kávékülönlegességeket ismer, amikkel utazásai során találkozott. Az eredmény persze nem reprezentatív, de kiderült, hogy a barátaim nagy része a magyar kávézók többségében kínált espresso-cappucino-latte-macchiato négyesből szokott választani, esetleg a flat white vagy az americano név ismerős számukra, amióta ezeket egyes kávéláncok is felvették a kínálatukba.

Azt kell, hogy mondjam, szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a kávénak számtalan elkészítési módja létezik már csak Európában is, sőt, akár ugyanabból a típusból is nemzetenként eltérő italok születnek. Nem kell ahhoz világjárónak lenni, hogy minél több kávéfélét ismerjünk, ezt szeretném bizonyítani nektek. 

Ahhoz, hogy az egyes típusok közötti eltérések érthetőek legyenek, kezdjük az elején. Lesznek benne kis ismétlések a korábbi bejegyzésekből, de mint tudjuk, „Ismétlés a tudás anyja”. Az espresso, mint sok kávé alapja, egyfajta kiindulópont lehet. Egy adag úgy 25-35 ml, vörösesbarna színéről és a tetején található crema rétegről ismerhető fel. A ristretto ehhez képest sötétebb és töményebb főzet, kb. 20 milliliternyi egy kis csészében, ami nem azt jelenti, hogy kevesebb vizet adtak hozzá, hanem másképp darálják hozzá a kávészemeket. A doppio minden szempontból dupla, kétszer annyi vízből és kávéból készül, mint egy adag espresso.  A lungo valójában hosszú espresso, egy teljes csészényi vízzel, az americano pedig ennek a még több forró vízzel higított változata – igen, ez áll legközelebb ahhoz, amit az amerikai filmekben az irodisták és az országúti éttermek pincérnői töltögetnek bögrébe.

A café creme vagy caffé crema közel 2 decis csészében érkezik, a francia és skandináv vidékeken nagy eséllyel találkozhattok ezzel a fajtával. Durvábbra őrölt kávéból, hosszabb idő alatt folyik le, mint az espresso. 

Flat white

A flat white kifejlesztése a neve ellenére az olaszoknak köszönhető, a történelmi hivatkozások szerint legalábbis a II. világháború után Ausztráliába vándorolt olaszok nem szerették az új kontinensen főzött „vizes” kávét, ezért saját képükre formálták hagyományos kávégépeikkel. Egy vagy két adag espressoból (esetleg ristrettoból) készül, tejhabbal a tetején, hasonlóan a caffé macchiatohoz. 

Kapuziner

Érdekes, hogy az espresso tejszínhabbal díszítve két néven is fut Európában: német nyelvterületen ezt hívják kapuzinernek, az olaszoknál pedig con panna.

A baci olaszul csókokat jelent, ami nagyon izgalmasan hangzik, ennek ellenére az az olasz kávékülönlegesség semmi más, mint harmadnyi folyékony tejszín és kétharmadnyi espresso. 

Első körben az espresso alapú kávákról hirtelen ennyit, de azt hiszem, ez a kávékülönlegességek téma még bőven rejt magában lehetőségeket, hamarosan folyt. köv. ;)

Mióta rendszeresen kávézom, megtörténik, hogy bevásárolok a kávékülönlegességekből, és persze mindegyiket meg is kóstolom, így aztán hetekig állnak a felnyitott csomagolásban – akár kávébab, őrölt kávé vagy kapszula formájában. 

Bár úgy tűnhet, hogy a kávé tárolása nem igényel komolyabb odafigyelést, valójában nagyon kényes a környezeti hatásokra: a fénytől, a párától, az oxigéntől és a magas, 30 Celsius fok körüli hőmérséklettől is védeni kell ahhoz, hogy az aromája hosszú ideig megmaradjon.

A kereskedelmi forgalomban kapható zacskókat már felszerelték egy úgynevezett egyoldalú szeleppel, amely segíti a kávé természetes szén-dioxid-kibocsátását, de nem engedi bejutni a külső levegőt. Nekünk sajnos otthoni használatra ilyesmit beszerezni elég körülményes. Az EU szabványai szerint a pörkölt kávéra két év szavatosságot lehet írni, ám ez csak a szelepes csomagolásra érvényes. 

Felbontás után jó megoldás, ha az őrölt kávét áttöltjük légmentesen záró dobozba, vagy üvegbe, és szobahőmérsékleten tároljuk, így olajtartalma és illatanyagai akár 4-5 hónapon át is megmaradnak, ami azért elég jó. Megfigyeltem viszont, hogy az egész kávészemek még a leggondosabb tárolás mellett is gyorsan veszítenek minőségükből, ezért érdemes minél hamarabb, 10 napon belül felhasználni őket. A frissen pörkölt kávé beszerzésénél fontos tudni, hogy a kávészemek nem érintkezhetnek levegővel, ezért ha közvetlenül egy nyitott zsákból mérnék ki nekünk, érdemes gyanakodni. Az sem igaz, hogy csak a frissen pörkölt kávé lehet friss, sőt: a pörkölés során olyan melléktermékek keletkeznek, mint a szén-dioxid, melyek pár nap alatt távoznak, tehát érdemes várni az első főzéssel. 

Eltarthatóság szempontjából a kávékapszulákkal van a legkevesebb feladat. Amellett, hogy a használatuk is nagyon kényelmes, tárolásnál csak a szavatossági időt kell figyelni - és persze nem árt óvni a komolyabb hőhatástól. A kapszulák nagy előnye, hogy csomagolásuk eleve légmentes, ezért vásárlásnál sem kell számolgatni, hogy milyen ütemben fogy majd otthon a kávé, nyugodtan lehet többfélét is kóstolni párhuzamosan, és akciós időszakokban betárazni belőlük. J Mi lehet ennél jobb hír egy kávérajongó számára?

Mondanom sem kell, igazi Gombóc Artúrrá változom, ha édességről van szó. Gyakorlatilag bármilyen formában imádom a csokit, és ahogy közelednek a kuckós esték, a barátaimmal egyre sűrűbben találkozunk kávézókban és csokizókban. Szerencsére több budapesti kávézó-tulajdonos is felismerte, hogy ez a két csábító dolog, vagyis a kávé és a csokoládé párban is járhat, és nem kell az egyik vagy a másik mellett dönteni, ha egy kis kényeztetésre vágyunk.

Aki legalább akkora csokifaló hírében áll, mint én, sokszor megkapja a magáét, hogy neki aztán mindegy, csak csokis legyen. De ki mondta, hogy érdemes kompromisszumot kötni? Ha megadjuk a módját, a kávé- és csokifogyasztás igazi rituális élménnyé válhat, ráadásul mindkét alapanyag trópusi és egyenlítői országokból származik, így hangulatukban is illenek egymáshoz.

Szóval, érdemes néha lassítani kicsit, és összehangolni a kávé és a csoki kiválasztását. A csokoládé több mint 300 ízösszetevőt és 400 aromakomponenst tartalmaz. Teljes ízélményt egy 65-85% közötti kakaótartalmú csokoládé adhat, mely egy kicsit savasabb, kesernyésebb, mint a kávé maga, így sokkal hangsúlyosabbá válhat az összhatás.

Ahogy a kávébab tulajdonságai meghatározzák a kávé ízvilágát, úgy a három kakaófajta is eltérő jellegű ízt ad. A Criolloból készült csokoládé gyümölcsös és tejszínes ízű, így illik az olyan könnyed kávékhoz, mint például a latte, vagy egy laza cappuccino. A világon a legnagyobb mennyiségben termesztett Forastero íze nem túl jellegzetes, inkább kesernyés, míg a Trinitarioból készült csoki íze gazdag, fűszeres, kicsit savas hatású – utóbbi inkább egy erőteljes espressohoz passzol. A kakaó alapízei mellett természetesen a csoki ízesítése is segíthet a választásban, hiszen a manufaktúrák szakértőit a fűszerektől a gyümölcsökön át az alkoholos italokig számtalan aroma megihleti. Jó játék tesztelgetni, próbálgatni a különböző párosításokat.

Fontos tudni azt is, hogy a csoki kémiai hatását legalább hét szempont szerint szokás osztályozni, az olvadékonyságtól kezdve az édességen, az aromák összetettségén, az illatok és ízek tartósságán át a savasság, csípősség és keserűség fokáig. Nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek elsőre tűnik, igaz? Ha mindezeket a tulajdonságokat próbáljuk figyelembe venni egy kóstolás során, sokkal könnyebb méltó kísérőt találni kedvenc kávénkhoz. Sőt, legközelebb már házigazdaként is profi módon szervírozhatjuk a szokásos csésze kávét, pár kocka minőségi csokival kiegészítve.