Kávéklub

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam a szívemnek legkedvesebb, hangulatos budapesti kávézókról, és úgy gondoltam, érdemes lenne folytatni ezt a sorozatot – főleg, mert hétről hétre lehet hallok újonnan nyílt vagy éppen egyre népszerűbbé váló helyekről, ahol a kávé főszerepet kap.  

Az egyik ilyen, sokak által elismert kávézó a My little Melbourne, ahol az egyik ismerősöm szerint a város legjobb flat white kávéját készítik. Tudván, hogy a Madách téri hely 35 négyzetméteren működik, nem nehéz kitalálni, hogy a „kicsi” szó mire utal a nevében…:)

Az alapítók, Balázs Dia és Péter egy ausztrál utazás hatására nyitották a kávézót, mellyel nem titkoltan az ottani ízeket szeretné Budapestre csempészni, és azt is vallják, hogy a kávékultúrát érdemes népszerűsíteni Magyarországon. Az állandó választékot vendégkávék dobják fel, van például, amikor egy berlini kávézóból hozatják az újdonságokat. A kávék mellett sok más finomságot is lehet kapni náluk, így érdemes akár egy reggelire is betérni.

Az Espresso Embassy-nek már a neve is komolyságot sugároz, és itt tényleg nem viccelnek, ha kávéról, de legfőképp, ha espressoról van szó. A hely ráadásul nem csak a finom kávéja miatt, de építészeti szempontból is említésre méltó. A tervezők egy Arany János utcai palota aljában található szükséglakást bontották vissza az eredeti téglákig, erről pedig már a Dezeen nemzetközi építészeti oldal is közölt fotósorozatot. Nekem nagyon bejön ez a stílus, szeretek itt időzni. A hatfős helyi csapat a széles nemzetközi kávéválaszték mellett arra is ügyel, hogy kizárólagosan egy birtokról szerezzék be a kávéhoz szükséges tejet – ami legalább olyan fontos összetevő lehet, mint a kávészem maga :)

Aki a bio-megoldások híve, biztosan örömmel fogadta a hírt, hogy az Eco café már két üzlettel is jelen van Budapesten. A cég hétféle organikus zöldkávét szerez be olyan nagy kávétermő vidékekről, mint Brazília vagy Etiópia, a kávészemeket pedig egy magyar szakember pörköli. Mivel mindig kis mennyiségeket rendelnek pörkölésre, biztosak lehettek benne, hogy friss kávéból készül az italotok. Amellett, hogy a kávé minőségére és a fair trade származására figyelnek, a kávézó maga is képviseli a fenntartható szemléletet: a berendezés letisztult, a csomagolóanyagok többsége újrahasznosított vagy lebomló. Ez is azon helyek közé tartozik, ahol egy mosoly mindig jár a kávé mellé.

Szeretjük a cappuccinot, a frappét, a mélange-ot és társait, de azért bátran kijelenthetjük, hogy az espresso a kávék királya, mi, magyarok is ezt isszuk leggyakrabban. Ez a kis rövid fekete pillanatok alatt felráz, felfrissít, ugyanakkor ki is kapcsol. Nem véletlen, hogy világszerte ilyen nagy népszerűségnek örvend, hiszen a kávékultúra jelképe.

Az espresso egy 25-35 ml mennyiségű zamatos, krémes, vörösesbarna színű kávé, krémes habbal, úgynevezett cremaval a tetején.

Az espresso története több mint 100 éves múltra tekint vissza, amikor Luigi Bezzera Olaszországban elkészítette egy gőznyomásos technológiával működő kávégép terveit, ami a mai espresso gépek ősének mondható. Ez az új technológia hozta létre azt az espresso-nak hívott italt, amelynek neve is utal elkészítésére: nagy nyomású gőzzel préselik, azaz „presszionálják” át a kávét. Ezen a kezdeti módszeren természetesen sokat finomítottak azóta, hiszen ennél a gépnél ténylegesen megfőzték a kávét, amitől magas lett a csersav tartalma, és keserűvé vált.

1903-ban Disiderio Pavoni szabadalmaztatta a Bezzera-rendszer módosított változatát. Az új, Ideal néven futó espresso gép elődjénél sokkal gyorsabban készítette a kávét. Nagy teljesítménye miatt képes volt egymás után sok adag kávét lefőzni, ugyanakkor egy-két adag elkészítésekor se ingadozott a minőség. A kávézók ezzel a géppel mindig friss, állandó minőségű kávét szolgálhattak fel vendégeiknek.

A következő nagy lépés a mai technológia felé Giovanni Achille Gaggia nevéhez fűződik, aki 1946-ban a meglévő kazános kávégép rendszerébe beépített egy rugós csapszelepet. Ez a szelep lehetővé tette, hogy a vizet forráspont alatt, 90°C-os hőmérsékleten préseljék át a kávéőrleményen, így a kávé íze lágyabb és könnyedebb lett, az elkészített italon megjelent a sűrű habréteg, a crema.

A mai napig is használt, jól ismert Faema E61 típusú karos kávégépet 1961-ben alkották meg, ezt gyakorlatilag a mai napig gyártják. Ez a gép volt az első lépés az automatizálás felé, itt a kezelő tudása és ügyessége már nem nyomott sokat a latban, hiszen az átpréselési nyomás pontosan beállíthatóvá vált.

Az espresso készítés ma már igazi művészet, számos versenyt szerveznek, ahol a legjobb baristák mérik össze tudásukat. Két tényező biztos, hogy elengedhetetlen a jó espressohoz: forráspont alatti hőmérsékletű (90-96 °C ) víz, és 9 bar nyomás. A víz ideális esetben kb. 20-30 másodperc alatt folyik át a kávén. Ellentétben a filteres kávéval, az espresso kevesebb koffeint tartalmaz, ami éppen ennek a rövidebb főzési időnek, illetve a kevesebb vízmennyiségnek tudható be.

A legtöbb helyen kis pohár vizet is szervíroznak a kávé mellé. Érdekes, hogy itthon ezt általában a kávé után isszuk meg, viszont az olaszok kávézás előtt! Ez egyfajta kávézási etikett, szinte szabály náluk, hiszen a kávé ott szent és sérthetetlen. Az olaszok szerint a nemes espressokat nem szabad leöblíteni, hanem épp fordítva, az ízlelőbimbóinkat egy tisztító korttyal elő kell készíteni a csodás íz-élményre. Én kipróbálom, az biztos!

Nagy kávérajongóként már tapasztaltuk-tapasztaljuk, hogy a kávé milyen sokféleképp tud hatni ránk. Általában felélénkít, de van, hogy csak azért isszuk, hogy rendezzük a gondolatainkat, kiszakadjunk pár percre a mókuskerékből. És persze sok-sok emléket, képet, illatot is felidéz…

Kiderült, hogy a kávé nem csak ránk van nagy hatással, de akár a divat világát is befolyásolhatja. Meghívót kaptunk az Elysian márka második kollekciójának bemutatójára, ugyanis a márka tervezőit, Bódis Boglárkát és Gajer Emesét nem csak Emese több hónapos indiai utazása, de a kis színes kapszulák, fűszeres kávék is megihlették.

A tervek elkészítése, a teljes kollekció megalkotása mögött rengeteg munka áll. Emese és Boglárka elmondták, hogy sokat kávéztak ebben az időszakban, és a Nespresso kávék több ötletet is adtak nekik. A ruhák gyönyörűek lettek: a korall, csontszín és fekete színben pompázó nappali és esti darabok elegánsak, letisztultak, kifinomultak. Több darabon mozaikmintában áttört bőrt is használtak, amivel nagyon különleges hatást értek el. Ezt a motívumot az indiai építészetre jellemző áttört falfelületek ihlették. A 2013-as tavaszi-nyári kollekcióhoz hernyóselymet, organzát, pamutselymet, tüllt és bőrt használtak.

A nappali és esti öltözékek minden nő ruhatárába tökéletesen passzolnának, bár Schiffer Miklós, az esemény házigazdája szerint az Elysian nem akar és nem is lehet bárki divatja, mert az Elysianhoz törékenység, könnyed frivolság és érzékiség szükséges.

Az eseményen Zséda is részt vett, aki nagy rajongója a márkának, és megtestesíti a tipikus Elysian nőt. Zséda elmesélte, hogy két éve találkozott először a lányokkal, azóta a legtöbb koncertjén az ő ruhájukban lép színpadra. Elvállalta, hogy 2013-ban ő lesz a márka arca, most is a kollekció egyik fő darabját viselte, egy különleges, korallszínű bőrruhát.

Boglárka és Emese hamarosan egy kapszulakollekcióval bővíti a kollekciót, amiben a smaragdzöld fog dominálni. Kíváncsian várjuk!

Múlt héten izgalmas eseményen jártunk, a Nespresso hívott meg minket két új Limited Edition kapszulájának leleplezésére. A kapszulák – Trieste és Napoli - egy északi és egy déli olasz város, Trieszt és Nápoly kávézási kultúráját idézik meg.

A rendezvénynek az Ybl Palota adott otthont, aminek belső udvarában úgy érezhettük magunkat, mintha egy valódi talján piacra csöppentünk volna. A kis standoknál isteni olasz sajtok, sonkák, tészták, zöldségekkel és egyéb finomságok kínálták magukat.

Az este első felében a házigazda, Schiffer Miklós élménybeszámolót tartott pár héttel korábbi olasz utazásáról, és az olaszok kávézási szokásairól, hagyományairól. Tudtátok például, hogy Triesztben szigorúan, mind a mai napig üvegpohárban kínálják az olaszok által csak ‘in b’-nek nevezett feketét, a kávé mellé kapott vizet pedig nem utólag kell inni - legalábbis a nápolyiak szerint-, hanem azért adják, hogy “kimossuk” a szánkat, és jobban essen a kávé?

Természetesen a finom falatok mellett a kávékat is megkóstolhattuk: első körben a Trieste, majd a Napoli került sorra, amiket kis üvegpoharakban szervíroztak.

A Trieste egy 9-es intenzitású kávéörlemény, ami arabica kávék finom egyvelegéből készült. Lágy textúrájában a csokoládé és a mogyorú íze is felbukkan, kifinomulttá a gyümölcsös ízhatások teszik. A Trieste ristretto, vagyis 25 ml-es formában a legélvezetesebb, és akár capuccino formájában, tejjel is fogyasztható.

Nápolyban a kávé rövid és fekete, ez nem kérdés számukra. Ezt az erős eszpresszót hozza el a Nespresso Napoli kapszulájában: magas intenzitású, testes kávét, finoman füstös ízjegyekkel és fás aromával. A 11-es erősségű kávé illatában a fekete teára emlékeztető jegyek bújnak elő. Kóstoláskor rögtön érezhetjük, mitől olyan vehemensek délen az olaszok. :)

A kávékóstolás után Mautner Zsófinak köszönhetően megkóstoltuk a mozzarellát és burratát kétféle olajjal, szárított paradicsommal, majd sonkákkal, sajtokkal, és kétféle csokoládéval is kínáltak minket, amit kávéval készítettek.

Nehezen hagytuk ott a Dolce Vita életérzést. Egyedül a hőmérséklet nem volt túl olaszos, na de ki bánta?

A Nespresso Trieste és Napoli kapszulák korlátozott ideig, április 8-tól kaphatók.